2012. július 15., vasárnap
7.-100.-hét
Borka azt hiszem már tud beszélni, csak
egyelőre még titkolja, de néha megfeledkezik erről és akkor egészen
meglepő szavak is kicsúsznak a száján. A beszédet egyébként arra
használja, hogy még pontosabban tudjon minket dirigálni és néha kissé
kellemetlen helyzetbe hozni. A héten például lagziban voltunk, ahol egy
kicsit később tálalták a vacsorát, mint ahogy Borka etetési ideje van,
így fél órán keresztül hajtogatta, hogy ham-ham, hoz! Aztán meg
kiabálta, hogy hóóóóóóóz! Csak egy hajszálon múlt, hogy a kanalával nem
verte az asztalt. Aztán amikor valamelyik reggelre mazsolás kalácsot
sütöttem neki, és elé tettem, beletúrt, majd az egész környéket felverő
hangerővel közölte, hogy HÚS!! és mutogatott a hűtőre. Szóval így tegyen
az ember a kedvére. A kedvence amúgy továbbra is a kulbász, így
ú-val, és ha a kedvembe akar járni, akkor eszik hozzá sonkát, vajat,
vagy Camembert sajtot. Nem, még nem meséltem a védődőnek. Szerencsére ő
most amúgy is Emesével van elfoglalva, akinek ugyan egyre több hurka van
a combján, azonban a mérleg szerint nem hízik elég gyorsan, pedig
legtöbbször tényleg olyan, mint egy kis szivattyú. Borkával továbbra sem
felhőtlen a viszonya, főleg mert már őt is igyekszik dirigálni: Baba, fekszik, alszik!!,
Emese pedig igazán minta gyerek, de azért ennek nem engedelmeskedik
mindig. Viszont igyekszik Borinál is bevágódni, és villogtatja rá is azt
az gyönyörű fogatlan mosolyát. Ennek igazán kevesen tudnak ellenállni,
de Bori azért mindig megpróbálja. De lesz ez még így sem...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése