2012. július 8., vasárnap
6.-99. hét
Kezdjük a nagy hírrel! Borka vasárnap
életében először belepisilt a bilibe. Előtte napokig alkudozott, hogy ki
mindenki fog táncolni annak örömére, ha sikerül (Anya, Apa, Mami, Papi,
Baba, Bobó-baba, Dédi a telefonon keresztül...) és aztán így is lett.
Az Apja szerint épp hogy csak az MTI-t nem értesítettük. A dolog úgy
esett, hogy leültette a székre magával szemben a babáját (Bobót), majd
hosszas fészkelődés után ő is elhelyezkedett és aztán annyira
meglepődött a csobogáson, és megilletődött a nagy ujjongáson, hogy
azonnal felpattant. Már beígértük, hogy szilárd produktum esetén
bukfencet is hányunk (ezt alól a Dédi felmentést kap) és várjuk a
hatást. Borka egyébként igazán jól tűri a kánikulát, a kis felfújható
medencéjéből hordja a vizet a lavórba és onnan vissza, hol erre alkalmas
(vödör), hol erre tökéletesen alkalmatlan (szita) felszerelésekkel. A
pancsolás ízére eddig még nem igazán kapott rá, valószínűleg túlságosan
hasonlít a fürdésre, amit viszont annyira nem szívlel. Emese viszont
láthatólag sajnálja, hogy nem született egy kicsit északabbra, nem
igazán szereti a meleget, konkrétan sírva fakad, ha a hőmérő higanyszála
28 fok fölé kúszik. Ebből kifolyólag a kánikulát egy lefüggönyözött
szobában pihegve vészeli át és ha tudna, akkor hálálkodna, hogy nem egy
panel ház tizedik emeletére született. Nővérével ellentétben ő élvezi a
hűsítő fürdőket és a végén azt is mondja hogy Hööö. Ez ugyanis a
legújabb tudománya, hogy a síráson és a cuppogáson kívül egyéb hangokat
is ki tud adni. Aki pedig azt meri állítani, hogy azért könnyű még a
kisbabákkal, mert őket leteszi az ember és ott maradnak, annak üzenem,
hogy egy frászt! Emese éjnek évadján képes lemászni a franciaágy
közepéről és mellette végre értelmet nyert a rácsvédő is mint olyan.
Mivel Borka és az ágyrács között nem alakult ki kölcsönhatás (maximum
abba kapaszkodott, mikor kezdett felállni, de itt a rácsvédő csak
érdemtelen szerephez jutott) én eddig csak szobadísznek tartottam,
Emesénél viszont funkciója is van, tőle tényleg érdemes védeni a rácsot.
Most már ott tartunk, hogy mindig megfordítjuk, ha az ágy végéhez ér,
így egész nap fel-alá sétálgathat. Mindemellett már sokadjára tett
olyat, hogy este nyolctól hajnali háromig aludt egyhuzamban és én ezért
cserébe nagyon sok mindent hajlandó vagyok megbocsájtani.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése