3.-96.-hét

Ezen a héten mindhárman anyai-nagyanyai-dédnagyanyai kényeztetés (kinek mi) alatt állunk, ráadásul ezen felül Borkát elhalmozzák a látogatók ajándékokkal. Az apja és nagyapja gyermekkori álma is megvalósult, amikor utóbbitól kapott egy elemes Duplo vonatot, ami körbe-körbe megy, zakatol és glugyog, amikor tankolják. Ezzel párhuzamosan a nagy-nagynénjétől Csipkerózsikás Duplot kapott és mivel azóta már alaposan összekeveredtek az elemek, bizony megesik, hogy az állomás épültnek rózsaszín az ablaka és lila tornyai vannak, a mozdonyvezető rózsaszín szoknyát visel és maximum a kalauz szerepkörét töltheti be, mert a vonatot természetesen a Csipkerózsika vezeti.
Emese a héten bebizonyította, hogy neki is van hangja és tud mást is csinálni, mint aludni és enni. A családban Borkának van a legjobb hallása, és a bébiőrt megelőzve szól, ha húga akár csak nyekken egyet. Aztán ellentmondást nem tűrő hangon kiosztja, ki hova üljön, melyik vállára vegye Emesét, vagy éppen mikor kapjon tejet. Ez mondjuk hajnali 4-kor annyira nem előnyös, főleg, ha egyik sem hajlandó utána visszaaludni.
Az újszülötteket onnan lehet megismerni, hogy mindig textilpelenka van alattuk, ez aztán ahogy nőnek egy idő után fokozatosan elkopik alóluk. Nem szerettem volna, hogy olyanok legyünk, mint az egyszeri család a viccben, ahol az első gyereknél a pelenkát mossák, szárítják, vasalják, a másodiknál mossák, szárítják, a harmadiknál pedig szárítják, úgyhogy én Emese alá is próbálom egy elsőszülöttet megillető gondossággal pakolni az élire vasalt patyolat tiszta pelenkákat, de valahogy mindig lemászik róluk. Sőt már kétszer is sikerült addig mocorognia, hogy maga alá gyűrte a kis kezeit és véletlenül hasról oldalra fordult.