Igazándiból egyikünk sem káromkodós típus, de bevallom
őszintén, hogy egy-egy „basszus” azért bizonyos helyzetekben kicsúszik a
szánkon. Eddig nem is igazán tűnt fel, egészen addig, amíg valamelyik nap arra
lettünk figyelmesek, hogy Borka leejtette a ceruzáját, majd teljesen
artikuláltan mondja, hogy basz! Nagy beleéléssel és nem egyszer, hanem
körülbelül egy percen keresztül folyamatosan ismételgetve. Minden önuralmunkat
összeszedve nem röhögtünk, nem is szidtuk meg, próbáltunk úgy tenni, mintha mi
sem történt volna. Én meg ezentúl inkább azt mondom, hogy „a kutyafáját!”, ami
Borkának irtóra tetszik, és mondja is, hogy „ku-ku!”. Borzasztó büszke is
voltam magamra, hogy milyen jól megoldottam a problémát, mire az apja felvilágosított,
hogy ez így csöbörből-vödörbe, mert nem sokan vannak, akiknek a káromkodási
szituációban elhangzó „ku-ku”-ról a kutyafáját fog eszébe jutni. És egyébként
is minek strapálom magam, káromkodások terén az értelmesebb ovisok már az első
ott töltött hét után leköröznek egy konszolidáltabb kocsist. De azért tényleg
milyen dolog már, hogy ezt persze egyből megtanulta, azt, meg hogy anya, szia
vagy igen, pedig még mindig nem hajlandó kimondani!
Az ilyen apróbb intermezzókat leszámítva megy minden, mint a
karikacsapás. Emese nagyon jó fej, 10 naposan már négy és fél órát aludt éjjel
egyhuzamban, ami annak fényében, hogy nővére minderre 10 hónaposan volt először
(és véletlenül) hajlandó, én igazán elégedett vagyok. Emese elégedettségéhez
viszont a leglényegesebb, hogy tele legyen a pocakja, ha igazán rákészül a
dologra, hason fekve percekig tartja a fejét és keres, és annyira kapálózik,
hogy halad és nekimegy az ágyrácsnak. Azt hiszem ez a 20-30 centinyi kúszás a
kéthetesek mezőnyében igen jó teljesítmény, az apja büszke is rá. Borka meg
utolsó apás hetét töltötte, volt itt minden mi szem szájnak ingere, állatkert,
Margitsziget, hajókázás… ez utóbbiért Bori már napok óta rágja az apja fülét:
„Boji, A, Du-Du, ha!!” (ez a mondat a Bori-magyar szótár nyers fordítása
szerint: Bori, Apa, Duna, Hajó), és közben mutogatva bólogat. Hát van olyan
lányos apa, aki ennek ellent tud mondani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése