2011. szeptember 8., csütörtök
56.hét
Borkának újabb szóval gyarapodott a
szókincse. Már mondja azt is, hogy oda! De a leggyakrabban mégis az
hagyja el a száját, hogy ö-ö-őő-ŐŐŐ! És közben határozottan mutat valamire. Eleinte
még olyan kis kedvesen mondja, hogy ö, aztán felváltva néz a kiszemelt
tárgyra és rám. Az idő előrehaladtával pedig egyre hangosabb és hosszabb
lesz az az ŐŐ, egyre többször vonja össze a szemöldökét, szinte
centiket nyúlik a mutatóujja és a végén kifejezetten dühös lesz.
Előfordul, hogy őszintén fogalmam sincs, hogy épp mire gondol, és 5
köbméternyi helyről egyesével mindent megmutatok neki, hiába. De az is
megesik, hogy pontosan tudom, hogy mit szeretne, csak éppen azt meg én
nem szeretném odaadni és egyszerűen szelektív értetlenséget mutatok,
mint ahogy ő is, amikor azt magyarázom neki (sok ezredszerre), hogy nem
szabad kipakolni az apja kincses fiókját. Szóval jól elvagyunk. És hogy
egy kicsit dicsekedjek is, már bejárja a lakást egyedül két lábon, tud
puszit cuppantani a levegőbe és már elég erősek ahhoz a kukac ujjai,
hogy megnyomja a gombot a liftben. Mivel még csak a -1-es gombot éri el,
ha mi kiszállunk, még garantáltan megy egy kört a lift. A
megoldóképessége pedig irigylésréméltó. Kedvenc játéka ugyanis az
Éviéktől kapott klasszikus, egy ládikó (köszi! :-)), amelybe különböző
formájú tárgyakat csak azonos alakú lyukakon lehet bejuttatni. Borka egy
ideig taszigálja és izomból igyekszik megoldani a kérdést, aztán fogja
magát és egyszerűen leveszi a tetejét, majd elégedetten belepakol. Nem
egy elveszett gyerek, na.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése