49.hét

Borka a héten nyaralt, a kánikulát a Balaton partján töltötte. Tud élni. A strandon a legnagyobb örömet az a felfedezés okozta, hogy az apjának is van mellbimbója, míg a Balaton nem aratott osztatlan sikert. Első nap még annyira megrémült a nagy víztömegtől, hogy amikor bementünk úgy kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta. (Bár ha belegondolok igaza is volt.) Ha mégis beleért a lába a vízbe, felháborodottan annyit mondott, hogy HE!. Rám ütött, és szerinte is a kellemes hőmérsékletű víz az, ami otthon a fürdőkádban van. Második nap aztán kezdett jobban megbarátkozni a helyzettel, és a part bármely pontján letéve, a lépcső felé vette az irányt. Persze ez lehet, hogy egyszerűen a lépcsők iránt érzett ellenállhatatlan vonzalmának a következménye. (Főleg úgy, hogy pár hete már lefelé is tud mászni, feltéve ha valaki mondja neki, hogy háttal-háttal! Mire ő szemrehányóan felnéz, majd szépen befarol a fokhagyma gerezd fenekével és megindul lefelé.) Aztán ha már a Balatonhoz jutott, a felszín fölé tartottuk, ő meg lelkesen és vigyorogva rugdosta vizet. Egészen addig, míg nem fröccsent a szemébe, mert akkor gyilkos tekintettet vetett felénk. A pancsolást legjobban mégis akkor élvezte, amikor a felfújható kismedencéjét csonakosítva szelte a hullámokat. Szerencsére a Balatonnál rengeteg egyéb érdekes dolog is volt, például lehetett gyerekeket bámulni, napágyak körül túrázni, bodobácsokat dögönyözni, nagy széken ülni és rengeteg új hódolót szerezni. Szóval egy szava sem lehetett.