2011. július 7., csütörtök

47. hét

Hétvégén világraszóló lakodalomban jártunk Szegeden (még egyszer sok boldogságot Krisztiéknek!). Borka 9-ig mulatott és még táncolt is az apjával. Aztán pár óra alvásdeficittel és egy vírusos torokgyulladással tértünk haza és Bori keddre már azt is tudta milyen a hűtőfürdő és a priznic, én meg hogy milyen egy nyugis gyerek. Ugyanis teljesen belassul a láztól, majdnem úgy viselkedik, ahogy én eredetileg egy ekkora babánál elképzeltem. Reggelente fél nyolcig alszik, békésen ül az ölemben míg mesélek neki, nyugton babrál a pelenkázón és napközben is többször elszenderül. A statikus állapot annyira megtetszett neki, hogy pár másodpercig képes kapaszkodás nélkül egy helyben állni, aztán egyszer csak észreveszi mit is csinál és akkor kétségbe- majd a földre esik. Most tuningolom az önbizalmát. Amúgy is olyan kis gyámoltalan így betegen, előfordul, hogy percekig csak fekszik és néz. Ez az én örökmozgó lányomnál, aki korábban maximum közvetlenül az elalvás előtti 5 másodpercben maradt vízszintesen vagy még akkor sem, kifejezetten ijesztő. És ezt sem gondoltam volna, de már alig várom, hogy végre újra rosszalkodjon. Bár ma vagy hússzor vigyorogva letépte rólam a szemüveget, úgyhogy szerencsére már látszik a fény az alagút végén.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése