Én, aki
egykeként nőttem fel néha teljesen elképedek, hogy a lányaim hogyan tudják
gyilkolni egymást. Mostanában főleg Bori jár élen ebben és nagyon nehéznek éli
meg Emese létezését. Ha Emesének segítek megtörölközni, akkor Bori
igazságtalannak tartja, hogy neki egyedül kell. Azért képes perlekedni, ha
Emese az ő oldalán száll ki az autóból. Minden ölelést, puszi, végighallgatott
mondatot vagy kiérdemelt dicséretet másodpercre pontosan nyilván tart és
összevet. Persze Emesét se kell félteni, egy egész meseidőt végig tudnak
vitatkozni azon, hogy melyikük által választott mesével kezdjünk és annyira kardinális
kérdés ki ül az ablaknál a villamoson, hogy ölre mennek miatta. Hihetetlen,
hogy míg egyik pillanatban a legjobb partnerei egymásnak az idétlenkedésben, a
következő mondat után rém kegyetlenül képesek szurkálódni egymással és
szikrányi lelkifurdalás nélkül csapnak rá a másikra.
Ha
frekvencia táblát készítenék itthon is csak épp a gyerekekkel vívott
csörtéimről, akkor azt mondanám, hogy a konfliktusaink:
·
70%
arra eredeztethető vissza, arra, hogy ketten vannak és féltékenyek.
·
15%
a „ne járjunk bokáig a játékokban és használjuk a polcokat is a gyerekszobában”
típusú szélmalomharcom, amit esténként pörgetek maximumra, sanyarú sorsomat
látva, hogy hajnali 3-kor a legszebb álmomból felriadva, félig csukott szemmel,
amikor feltétlenül meg kell keresni a világítós macit, én leszek az a marha,
aki a babakocsin átesve a Dupló állatkertbe esik.
·
10%
az „evés közben ülj a helyeden, ne balettozzál vacsora alatt, illetve ugye
tudod, ha felálltál befejezted” kezdetű monológom különböző feldolgozásban
·
a
maradék 5% az öltözködéshez illetve az általunk képviselt elérő divatirányzathoz
köthető. Míg én érthetetlenül kötöm magam olyan vaskalapos szabályokhoz, hogy
30 fokban, napsütésben nem kell gumicsizma, hiába volt már az nagyon régen, és
képtelen vagyok elszakadni olyan konvencióktól, hogy a csipkeruha nem
alkalomhoz illő öltözet egy játszótéren.
Aztán
próbálok feltételezni egy képzeletbeli világot, ahol csak az egyikőjük van és
akkor 70%-kal kevesebb problémám lenne? De aztán mindig arra jutok, hogyha
Borka egyke maradt volna és Emese nem született volna meg, akkor nélküle
sokkal, de sokkal szegényebb lenne a világ.
GySzR:
Ha lányok
valamit véletlenül egyszerre mondanak, akkor mosolyra szalad a szájuk
felcsillan a szemük és kezdetét veszi a kántálás:
- Egyszerre mondtuk!
- Ezt is! – harsogják egyszerre
- Ezt is!
- Ezt is!
- Ezt is!
- Ezt is! – és menne ez így a
végtelenségig, ha nem fulladna röhögésbe a dolog…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése