A foci EB nem
hagyta hidegen a lányokat sem. Teljes eksztázisban várták az első magyar
meccset, amit a Margitszigeten néztek egy akkora képernyőn, amire kétszer
ráférne a lakásunk. Én csak a második félidőre értem oda. Addigra elfogyott az
összes uzsonna és Emese már egy kicsit unta a banánt, Borit viszont teljesen
felvillanyozta a tömeg, az éneklés, a skandálás és a hullámzás. A ria-ria
Hungáriát hallva azt is megkérdezte, hogy miért a Bulgároknak drukkolnak. Az
első gól után végképp elszabadultak az indulatok, hatalmas volt az ováció és
azt hiszem Emese igazán unikumnak számított azzal, hogy a gól követően sírva
fakadt. Szegény teljesen frászt kapott a nagy hangzavartó, ezért
kimenekítettem. Legjobban azt hiszem mindkettőjüknek a felbolydult városon
keresztüli hazaút tetszett.
GySzR:
Emese egész
úton hazafelé megingathatatlanul és végtelenítve énekelte, hogy
- Gyia-gyia Hungária!
Annak legalább
van értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése