Borka lányunk
immár öt éve örvendeztet minket jelenlétével. Ez alatt a röpke fél évtized
alatt gyönyörű kislánnyá cseperedett. Légies alkatú, kecses mozgású, bájos
pofijú jelenség, elbűvölő szemekkel és ellenállhatatlan mosollyal (persze, hogy
elfogult vagyok, de akkor is!). Idegen terepen elsőként egy félénk kis nyuszi,
aki ha tehetné még a lehetségesnél is mélyebbre bújna a fenekembe, de otthoni
közegben úgy viselkedik, mint egy kikapcsolhatatlan táskarádió. Folyamatosan
valami hang jön ki belőle. Vagy beszél, vagy Emesét instruálja, de ha nincs más
ötlete, végső esetben énekel. De legnagyobb előszeretettel kérdez,
megválaszolhatóan és sokszor megválaszolhatatlanul, rengeteget és
kiapadhatatlanul. Borinak semmi nem kerüli el a figyelmét, mindent meghall,
megfigyel, észrevesz és rákérdez, aztán a válaszra és a válasz válaszának
miértjére is. Kizárt, hogy úgy mormolhassak el egy mondatot, hogy ő rá ne
kérdezzen és ki ne faggasson. Az evés nem az erőssége, kivéve persze ha
fagyiról van szó, mert abból korlátlan mennyiséget képes elfogyasztani.
Szerintem szőrös a gyomra, vagy legalábbis köré gyűjti a zsírréteget, különben
már a szomszédos szervei is hibernálódtak volna. Imádja a társasjátékokat,
leginkább azt, ha nyerhet is bennük. Ha szükséges, persze rásegít némi
furfangos csalással, de ha résen vagyok akkor is legtöbbször simán ő nyer.
Memóriában viszont teljes értékű ellenfél. Nagyon szeret rajzolni és mestere a
foglalkoztatófüzeteknek, már irtó ügyesen számol és bármit leír, amit
lebetűzünk neki. Szíves örömest fésülgeti a babáit, már amelyiknek még maradt
haja, illetve saját loknijaiból is előszeretettel alkot tetszőleges számú
copfokat. Ez esetben egyetlen szabályt követ: az eredmény semmiképpen ne legyen
szimmetrikus. De mindegy is, Borka így is gyönyörű.
Isten éltesse
sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése