2015. február 1., vasárnap

140.-233. hét



Képzeljétek Borka mostanában korcsolyázni tanul! Már tavaly is kedvenc programjuk volt a lányoknak, hogy a korcsolyapálya szélén állva nézték a csúszkálókat, idén pedig Borkát is beneveztem. Mivel én nem vagyok valami nagy korcsolyabajnok, (a haladással még nem is lenne olyan nagy baj, de megállni csak a súrlódási erőnek köszönhetően tudok) ezért arra gondoltam, lehet, hogy jobb, ha nem én tanítom. Így utólag pedig arra jöttem rá, hogy még azért is jó ötlet volt, mert ha én terelgetném biztos folyton fognám a kezét, így meg már az első alkalommal maga totyogott a jégen. Igen totyogott, mert csúszkálásnak nem nevezném, leginkább egy riadt kiskacsára emlékeztet, aki meglepődött, hogy befagyott alatta a pocsolya. Mindehhez még hatalmas kabaréba illő esésekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, leginkább a tátott szájjal bámészkodó Emesét, de szerencsére a feneke még közel a földhöz és látszólag élvezi a dolgot.
         Emese pedig jelentem stabilan szobatiszta lett. Pont a korcsolyázás jelentette a fordulópontot, ugyanis ilyen nagy utakra még hosszas birkózás után pelenkát adtam rá. Mesi a jég mellett állva közölte, hogy pisilnie kell, mire mondtam neki, hogy van rajta pelenka, nyugodtan pisiljen bele. Ennyiben is maradt a dolog majd egy jó fél óra múlva hazaértünk, Emese rákéredzkedett a WC-re én meg tátott szájjal vettem le róla a csont száraz pelenkát. Ezt követően pedig az esti pelenka harcot is feladtam, Emese pedig simán bugyiban alszik és az örvendezésemre csak értetlenkedve néz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. Persze lehet, hogy az is, csak Borkával megélt hercehuca után ez egy igazán kellemes meglepetés.

GySzR:

Mesketével itthon sütöttünk, és ő a pult másik oldalán egy kis széken állva segített (hosszabbá tenni a folyamatot). Egyszer csak elkerekedtek a szemei majd egy hatalmas puffanás kíséretében eltűnt a pult mögött. Nagyon megijedtem és gyorsan odaszaladtam, de addigra Emese feltápászkodott, felállította a széket, visszakapaszkodott, és folytatta a lisztszórást, mintha mi sem történt volna. Majd közben halkan megjegyezte:
- Hoppá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése