135.-228. hét

Végre elérkezett a várva várt karácsony! Borka már napok óta számolta, még hányat kell aludni. Reggelre meghozták az angyalok a fát, Borinál szájtátós lett a siker, Mesi viszont csalódottságának adott hangot, mert szerinte túl nagy lett! Így tegyen az ember a kedvükre! Tavaly meg Borka elégedetlenkedett a túl kicsi fa miatt. Sakk matt. Köszönöm a tippeket, nem, nem lesz jövőre két karácsonyfánk! És akkor még az is világossá vált, hogy nem teljesül a másodszülöttünk fő karácsonyi kívánsága, a hóember sem. Próbáltam menteni a menthetőt és némi főtt tojásból tákolt hóemberszerűséget kaptak reggelire. Közepesen zajos volt a fogadtatás, hiszen a nap fő attrakciója az ajándékok megérkezése volt, melyet Jézuska a pásztorjátékra időzített. Ennek megfelelően Borkát az egész előadás alatt egyetlen egy dolog érdekelte, mikor születik már meg a Jézuska, és lesz már vége az egésznek, hogy végre hazamehessünk. Emese még valószínűleg nem látta át teljesen a dolog lényegét, ugyanis olyannyira nem hozta lázba a dolog, hogy elaludt az előadás közben az ölemben. Olyan szempontból érthető a dolog, hogy idén sok éneklős rész volt a pásztorjátékban, ezek alatt bóbiskolt, de ha tapsoltak, ő is felriadt és lelkiismeretesen csatlakozott. Jézuska idén is jól szerepelt, Emese azóta is csak azért hord kesztyűt, mert azt a Jézuska hozta neki, Borka pedig elválaszthatatlan a rózsaszín pónijától, amit némi fenntartással vettem meg, mondván, hogy hegyben állnak otthon a plüss állatok, minek még egy, de szerencsére tévedtem. Ez valahogy más és imádott darab lett.

Aztán karácsony másnapján megkezdtük karácsonyi turnénkat. A lányok elegendő mennyiségű ajándékot gyűjtöttek, kiderült, hogy Emese szereti a kaviárt, Borka meg továbbra is nagy rajongója maradt a szaloncukornak. Meske is megkapta végül a hóemberét, ami annyira mégsem tetszett neki, mert rájött, hogy a hó felháborítóan hideg és csúszós, szóval jövőre lehet, hogy inkább mégis Legót fog kérni. Azért angyalkát hajlandó volt csinálni, de csak Bartos Erika miatt, Borka viszont ismét felfedezte, hogy szánkózni jó dolog.

GySzR:

Azt hiszem lebuktunk. A gyerekek saját ajándékai és azok csomagolópapírjai rejtve maradtak, az viszont kivitelezhetetlennek tűnt, hogy másoknak készült ajándékok készítését és pakolását ne vegyék észre. Borka hamar átlátta, hogy itt svindli van a dologban, konkrétan vásárlás. Ezért próbáltam menteni a menthetőt és bizalmasan közöltem vele, hogy a felnőttek veszik egymásnak az ajándékot. Erre szavamba vágva mondta:

- Hát persze! A Jézuska csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot! A felnőtteknek nem! Arra nincs is ideje!

Borka jó gyerek. Kétség nem fér hozzá.