A héten egyik
este két kisfiú járt nálunk vendégségben. Annak ellenére, hogy Borka nem volt
túl lelkes, mondván, hogy ő nem szereti a fiúkat, szerencsére hamar
összemelegedtek. A végén kézfogással köszöntek el egymástól és megállapították,
hogy barátok lettek. És hogy mi történt a kettő között? Tombolás. Én meg
rájöttem, hogy mennyire más lehet egy lányos és egy fiús anyuka élete.
Szimultán játszottam két focimérkőzést (és kaptam dicséretet, hogy milyen jó
vagyok), figyeltem, hogy a lányok hogyan vihognak, amikor böfögni tanítják őket,
de a csúcspont az volt, amikor a 8 éves kisfiú (bocsánat, a lányaim szemében
nagyfiú), azt játszotta, hogy zombi, és ijesztő arcot vágva járkált fel-alá, a
csajok, meg visongva rohantak előle. Bár az üldöző lelkesedését némiképp
csorbította, mikor Bori megkérdezte tőle, hogy akkor ő most méhecske? „Nem,
zombi!!!”, hangzott a felháborodott válasz. De Borka még soha életében nem
hallott zombikról, ezért kötötte az ebet a karóhoz és ragaszkodott a méhecske
szerephez, de mivel a szemében ez eleve sokkal félelmetesebb, mint holmi
ismeretlen zombi, nem volt nagy probléma.
A héten volt még Borka bemutató balettórája
is. Tudom, elfogult vagyok, de szerintem irtó ügyesen csinálta. Eleve kecses és
bájos a mozgása, és ezt csak fokozta, hogy a többiekhez képest sokkal fegyelmezettebben
viselkedett. Igazán büszke voltam rá. Emese egy ideig az ölemben ülve figyelte
az eseményeket, majd elfogyott a cérna, elszökött és beállt. Komolyan mondom,
ha ő is tütüben lett volna, egy ideig fel sem tűnt volna, hogy nem a csoport tagja.
Mondjuk igaz, ami igaz, elég sokat gyakorol itthon. Borka mindent megmutat,
együtt gyakorolnak meghajolni és csinálják a spjiccet. Emese pedig néha kijelenti, hogy ő balettozik és teljes
átéléssel, átszellemült arccal lépdelve csinálja a páros karkörzéseket.
GySzR:
Emese felriadt
hajnalban:
- Anya! Itt a dzsungel fenegyereke!
Szegény,
tigrisekkel álmodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése