135.-228. hét

Végre elérkezett a várva várt karácsony! Borka már napok óta számolta, még hányat kell aludni. Reggelre meghozták az angyalok a fát, Borinál szájtátós lett a siker, Mesi viszont csalódottságának adott hangot, mert szerinte túl nagy lett! Így tegyen az ember a kedvükre! Tavaly meg Borka elégedetlenkedett a túl kicsi fa miatt. Sakk matt. Köszönöm a tippeket, nem, nem lesz jövőre két karácsonyfánk! És akkor még az is világossá vált, hogy nem teljesül a másodszülöttünk fő karácsonyi kívánsága, a hóember sem. Próbáltam menteni a menthetőt és némi főtt tojásból tákolt hóemberszerűséget kaptak reggelire. Közepesen zajos volt a fogadtatás, hiszen a nap fő attrakciója az ajándékok megérkezése volt, melyet Jézuska a pásztorjátékra időzített. Ennek megfelelően Borkát az egész előadás alatt egyetlen egy dolog érdekelte, mikor születik már meg a Jézuska, és lesz már vége az egésznek, hogy végre hazamehessünk. Emese még valószínűleg nem látta át teljesen a dolog lényegét, ugyanis olyannyira nem hozta lázba a dolog, hogy elaludt az előadás közben az ölemben. Olyan szempontból érthető a dolog, hogy idén sok éneklős rész volt a pásztorjátékban, ezek alatt bóbiskolt, de ha tapsoltak, ő is felriadt és lelkiismeretesen csatlakozott. Jézuska idén is jól szerepelt, Emese azóta is csak azért hord kesztyűt, mert azt a Jézuska hozta neki, Borka pedig elválaszthatatlan a rózsaszín pónijától, amit némi fenntartással vettem meg, mondván, hogy hegyben állnak otthon a plüss állatok, minek még egy, de szerencsére tévedtem. Ez valahogy más és imádott darab lett.

Aztán karácsony másnapján megkezdtük karácsonyi turnénkat. A lányok elegendő mennyiségű ajándékot gyűjtöttek, kiderült, hogy Emese szereti a kaviárt, Borka meg továbbra is nagy rajongója maradt a szaloncukornak. Meske is megkapta végül a hóemberét, ami annyira mégsem tetszett neki, mert rájött, hogy a hó felháborítóan hideg és csúszós, szóval jövőre lehet, hogy inkább mégis Legót fog kérni. Azért angyalkát hajlandó volt csinálni, de csak Bartos Erika miatt, Borka viszont ismét felfedezte, hogy szánkózni jó dolog.

GySzR:

Azt hiszem lebuktunk. A gyerekek saját ajándékai és azok csomagolópapírjai rejtve maradtak, az viszont kivitelezhetetlennek tűnt, hogy másoknak készült ajándékok készítését és pakolását ne vegyék észre. Borka hamar átlátta, hogy itt svindli van a dologban, konkrétan vásárlás. Ezért próbáltam menteni a menthetőt és bizalmasan közöltem vele, hogy a felnőttek veszik egymásnak az ajándékot. Erre szavamba vágva mondta:

- Hát persze! A Jézuska csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot! A felnőtteknek nem! Arra nincs is ideje!

Borka jó gyerek. Kétség nem fér hozzá.

134.-227. hét

A héten egyik este két kisfiú járt nálunk vendégségben. Annak ellenére, hogy Borka nem volt túl lelkes, mondván, hogy ő nem szereti a fiúkat, szerencsére hamar összemelegedtek. A végén kézfogással köszöntek el egymástól és megállapították, hogy barátok lettek. És hogy mi történt a kettő között? Tombolás. Én meg rájöttem, hogy mennyire más lehet egy lányos és egy fiús anyuka élete. Szimultán játszottam két focimérkőzést (és kaptam dicséretet, hogy milyen jó vagyok), figyeltem, hogy a lányok hogyan vihognak, amikor böfögni tanítják őket, de a csúcspont az volt, amikor a 8 éves kisfiú (bocsánat, a lányaim szemében nagyfiú), azt játszotta, hogy zombi, és ijesztő arcot vágva járkált fel-alá, a csajok, meg visongva rohantak előle. Bár az üldöző lelkesedését némiképp csorbította, mikor Bori megkérdezte tőle, hogy akkor ő most méhecske? „Nem, zombi!!!”, hangzott a felháborodott válasz. De Borka még soha életében nem hallott zombikról, ezért kötötte az ebet a karóhoz és ragaszkodott a méhecske szerephez, de mivel a szemében ez eleve sokkal félelmetesebb, mint holmi ismeretlen zombi, nem volt nagy probléma.

         A héten volt még Borka bemutató balettórája is. Tudom, elfogult vagyok, de szerintem irtó ügyesen csinálta. Eleve kecses és bájos a mozgása, és ezt csak fokozta, hogy a többiekhez képest sokkal fegyelmezettebben viselkedett. Igazán büszke voltam rá. Emese egy ideig az ölemben ülve figyelte az eseményeket, majd elfogyott a cérna, elszökött és beállt. Komolyan mondom, ha ő is tütüben lett volna, egy ideig fel sem tűnt volna, hogy nem a csoport tagja. Mondjuk igaz, ami igaz, elég sokat gyakorol itthon. Borka mindent megmutat, együtt gyakorolnak meghajolni és csinálják a spjiccet. Emese pedig néha kijelenti, hogy ő balettozik és teljes átéléssel, átszellemült arccal lépdelve csinálja a páros karkörzéseket.

GySzR:

Emese felriadt hajnalban:

- Anya! Itt a dzsungel fenegyereke!

Szegény, tigrisekkel álmodik.

133.-226. hét

Így hogy lezajlott a Mikulás mizéria, a figyelmünket a karácsony felé fordítjuk. A lányokkal levelet írtunk, ami a „Kedves Jézuska” megszólítással kezdődött és egy kívánság listában végződött. Vagyis végződött volna, terveim szerint, de Emese egyetlen dolgot kért: egy igazi hóembert. És lássuk be ezt sokkal nehezebb lesz teljesíteni, mint Borka szinte a papírról lelógó listáját.

         Egyébként elég nehezen telnek mostanában a napjaink, ugyanis mindkét lányt leterítette valami nyavalya. És ettől ijesztő módon egészen úgy viselkednek, mint a hagyományos gyerekek. Nyugton ülnek a fenekükön, mesét hallgatnak és egész sokat alszanak. Néha annyira kifordulnak önmagukból, hogy még délután is. Amiben viszont átlagon alul teljesítenek az az evés, de taknyos zsebkendőből túltermelés áll fent. Ami viszont bearanyozza a napjainkat, az az esti zuhanyzás. Ugyan felesleges elővigyázatosságnak tűnik, hogy az egy légtérbe való összezárás mellett pont a közös fürdővízben történő víruscserét gátoljam, mégis kiadtam az ukázt: pancsolós fürdés helyett, amíg betegek, zuhanyzás lesz. Nem várt sikert értem el. Emese konkrétan visong örömében, amikor a vízsugár éri, ugyanis csikisnek találja, és hatalmasakat kacag rajta. Alig lehet kiszedni a kádból, úgy rimánkodik, hogy csak még egy kicsit (a kicsi esetében úgy nagyjából még 10 percet jelent). Úgyhogy ezt a jó szokást lehet, hogy megtartjuk a krízishelyzet elmúlása után is. Már csak annak drukkolok, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen.

GySzR:

- Anya, mi a sárga izője?

- ???

- Izője!

- Emese, mi a zöld izője?

- Az alma!

- Akkor a sárga izője a banán?

- Igeeen! Meg a citrom!

Izője. Ma is tanultam valamit.