A héten nagy dolog történt:
elengedtük Borkát egy éjszakára egyedül a nagyszülőkkel Galyatetőre és mi csak
később csatlakoztunk. Ami csak azért nagy ügy, mert még sosem aludtam külön
tőle csak úgy hobbiból, mindenfajta kényszerítő körülmény nélkül. Persze
mondanom sem kell, hogy egy cseppet sem hiányoztam neki, Mami és Papi agyon
kényeztette… Az egész úgy kezdődött, hogy végre megnézhette, hol dolgozik Papi
– ez megfelel fél óra tömény ajnározásnak. Így feltöltődve pedig útba ejtették
az egyik legnagyobb játékboltot, mindehhez tegyük hozzá, hogy Borkának igazán
nehezen tudnak nemet mondani. A kettő kombinációjából Bobó babának is kistestvére
született Fifi baba személyében, és ahogy az újszülötteknél lenni szokott,
babakocsiból is vettek egyből egy másodikat, valamint egy szerényebb fröccsöntő
üzem egyheti műanyag termését, természetesen játék formájában.
A szálloda kertjében állt
egy hatalmas trambulin, Borka szinte kiszedhetetlen volt, de legalább végre
megtanult szépen páros lábbal ugrálni. Lehet, hogy otthonra is kéne egy ilyen
ugrálóasztal, akkor tudnám, hogy egy helyben van, mozog, csak néha kéne bedobni
az ennivalót a háló felett és nyernék egy pár órányi nyugit. A szállónak talán
ennél is nagyobb attrakciója a parkban lévő vadas park volt, buflonnal és birkákkal. Ha Borin múlna,
hamar vágósúlyba kerülnének a jószágok, mert a kerítés körzetéből az összes
mozdítható zöld növényi részt a szájukba adagolta, és visongott örömében.
Medencében is fürdött, és ugyan továbbra sem az a kimondott kiskacsa típus, de
most látszólag élvezte a pancsolást, teát főzött az újonnan zsákmányolt
teáskészletével. A komfortérzetét még a svédasztalos etetés is fokozta, hiszen
végre húst ehetett hússal és savanyú uborkát tejbegrízzel. Az idő egyszerűen
csodás volt, Borka még idén utoljára egy szál pelenkában napozott a teraszon.
Ezt kihasználva még kirándulni is tudtunk, aminek Bori szemében az volt a
célja, hogy takarmányt gyűjthessünk a buflonoknak.
Emese továbbra is hősiesen háborúzik a takonnyal, ebbe kicsit besegített talán
a jó levegő. Amúgy igazán jól viselkedett, nézelődött, sokat aludt.
Kiérdemelte, hogy máskor is jöhet velünk.
GySzR:
Borka mint egy kis
juhászkutya próbálja egész álló nap összeterelni a családot és folyamatosan azt
kérdezgeti, hogy:
- Mami hó van? Papi hó van? Apa hó van?
Ez utóbbit egy átlagos
hétköznapon, megszámoltam, pont harminckétszer kérdezte meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése