nem érdeklik a játékai sem, az érdekli, hogy mi van a fiók legmélyén, a szekrényajtó mögött, milyen íze van a cipőnek, mi van az asztalon, vagy a könyvek lapjai között és a könyvek mögött a polcon, illetve leginkább az, hogy milyen állni. Legszívesebben egész nap ácsorogna, persze lehet, hogy csak azért mert visszaülni, na azt, még mindig nem tud. A bajok akkor kezdődtek igazán, amikor a magaslati pozíciót kihasználva próbált különböző dolgokat megkaparintani, de kapaszkodás nélkül nem tudott állva maradni. Ebből kifolyólag napi 15x vágódott hanyatt - bang - kopp - bömbölés - anyai szív összeszorul. Az arcáról azt lehetett leolvasni, hogy véleménye szerint, a gravitáció ilyen formában és mértékben gonosz dolog. Amikor egy nap alatt két különböző helyen repedt fel a szája, én is egyetértettem. Továbbá, kitolás, hogy előbb lettek fogai, mint hogy megtanult volna járni, mert így olyan, mintha hat éles pengével a szájában próbálna botorkálni. Összességében nem tudom melyikünket viseli meg jobban ez a sok csetlés-botlás, de néha délutánonként legszívesebben adnék rá egy bukósisakot és beszíjaznám a babakocsiba, hogy biztonságban és nyugton legyen. Pedig jobb lenne, ha szoknám a gyűrődést, mert a hétvégén Bori újabb 
tanúbizonyságot tett arról, hogy hegymászó lesz: a nagyszülőknél lépcsőt mászott. Először csak kicsit, és amíg mi ezen örvendeztünk körülötte, rajongóit félreseperve neki indult az emeletnek. "Hadd másszon pár fokot ott is" - gondoltuk naivul, majd a negyedik lépcsőfoknál mögé álltunk, mégis puhára essen, ha legurul. Nem volt rá szükség, felment a tetejére, az emeletre, egyedül, aztán délután még egyszer. Az én alig 75 centi magas lányom!És hogy azért hasznot is húzzon a gravitációból, mostanában kedvenc elfoglaltsága, hogy minden leejt majd várakozóan és ellenállhatatlanul vigyorogva néz, hogy vegyem fel, majd kéjesen újra leejti (külön előny, hogy ezt állva lehet igazán jól játszani). Továbbá van egy golflabdája, 5 centi magasról ledobja, amitől úgy csinál, hogy: kop-kop-grrrrrrrrrrr. Aztán ha abbahagyta a gurulást, Bori utána mászik és újra elejti. Irtó vicces, és ráadásul most már értem miért nem köszön nekünk az alsó szomszéd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése