Mióta Borka felfedezte a harmadik dimenziót szinte nem lehet ismét két dimenzióssá tenni - lefektetni. Ülve szeretne fürdeni, tartja a fejét a babakocsiban, ha már sír a fáradtságtól, akkor se áll le egy másodpercre sem, güzüként mászik. Ha pakettára ér, szétcsúszik a lába, mint a kölyök kutyáknak és pillanatok alatt átvált kommandós kúszásba. Előszeretettel térdel, és ha sikerül magát állásba küzdenie, vigyorog, mint a tejbe tök és olyan elégedett képet vág, hogy nem is tudom melyikünk büszkébb rá, ő vagy én (na jó, én). Kitartóan kapaszkodik, hogy állva maradjon, egészen addig, és még azután is, hogy remeg a lába a fáradtságtól, és ha mégis visszavágyakozik a biztos és unalmas talajra, minden önérzetét félredobva nyüszög, hogy szedjem le. Így viszont kevesebbszer koppan a feje, szóval nekem megéri. Egyre hatékonyabban tud pakolni, nagyon tehetséges, gyakorlatilag 2 perc alatt úgy néz ki a közvetlen környezete, mintha robbantottak volna.És hiába látom minden nap, csak pislogok milyen gyorsan fejlődik, szóval, pofásodik, mint a kölyökgólya, és az én kisbabám kezd kisgyerek formájú lenni! Már játszótéren is volt, erről csak jövő héten lesz fényképes dokumentáció, de a többi kép a szokásos helyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése