2016. augusztus 7., vasárnap

219.-313. hét



A csajok még visszatértek a Mamiékhoz egy kis repeta nyaralásra, mire végre újra találkoztunk. Tíz napig nem láttam őket (komolyan mondom, nőttek ezalatt!), hiába, ismét egy mérföldkő és határozott jelzés, hogy előbb utóbb nagyok lesznek. A több mint 4 hétnyi nyaralás után Emesének kifejezetten honvágya volt és nagyon örült, hogy ismét látja a játékait és a saját ágyát. Szegénynek sok ideje nem volt otthon szöszmötölni, hiszen jártunk fotózáson, a már-már hagyománnyá váló strandoláson Zsófiéknál és még Dédit is meglátogattuk Szentendrén. Igazán nosztalgikus volt, előjöttek a gyerekkori emlékeim. Pedig most Bori mászott át a kerítésen, a csajok pisiltek a málnabokor tövébe, nekik sütötte Dédi a csirkecombot (na jó azt azért egy kicsit nekem is), de a dugi-gumicukrot csak ők kapták. Megmutattam nekik a Dunát, dobálhattak kavicsot és gyűjthettek ők is csíkos csigát, megmutattam az ágyam, előkerült a régi tollas ütő és a játékaim egy kis töredéke is. (Itt azért csendben és büszkén vállon veregetem magam az előrelátásomért, ugyanis amikor kamaszkoromban észrevettem, hogy minden évben drasztikus mértékben megcsappan a játékaim mennyisége, a maradékot összegyűjtöttem egy nejlonzacskóba és nyomtatott nagy betűkkel ráírtam, hogy „Timi gyerekeié, nem kidobandó és nem elajándékozandó!”. És lám, a zacskó és rajta a felírat, valamint azok a játékok a gyerekeim legnagyobb örömére még mindig megvannak). De persze Szentendrében akkor és most is Dédi a legjobb, aki már nem tud olyan jól egyszerre tollasozni és füvet gazolni, mint 30 évvel ezelőtt, de kártyában még mindig verhetetlen. Mármint élvezeti értékben verhetetlen a vele való játék, mert amúgy ha szigorúan nézve a nyerési arányokat figyeljük, egyértelmű, hogy a lányok ugyanolyan verhetetlenek vele szemben, mint én voltam kislány koromban. Míg mi Borival a gyerekkori kedvencemet, a lólépésben vadászós társast játszottuk, Emese, aki egyébként nem is szeret kártyázni, vagy 10 kört Fekete Péterezett Dédivel. Persze a saját szabályai szerint: szétosztotta a kártyákat egyesével úgy, hogy minden egyes lapot alaposan megnézett, majd ha a Fekete Péter jött Dédinek adta. Majd percekig visongva örömködött, hogy nyert.

GySzR:

Emese legújabb szavajárása:
- Az eszem megáll!
Nekem is…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése