Kész, most már semmi kétség és ámítás, igazolást nyert, amit mindig is tudtam: anyák napja a munka ünnepe. Amikor május elsején, vasárnap hajnali fél hétkor már a harmadik kör jégvarázsos társast játszottam Borival, miközben az én anyai felmenőimnek sajátkezüleg készített ajándék kekszeket dézsmálta, pláne így gondoltam. De persze akadnak mindezt kompenzáló pillanatok is. Felköszöntöttek a lányok, irtó izgatottan és megilletődve, de nagyon ügyesen elszavalták a verset, utána kaptam hatalmas finom nyálas puszikat, megkönnyebbült öleléseket és apró kis gyerekkezekkel készített ajándékokat. Aztán végignéztem rajtuk és megállapítottam, hogy szépek, ügyesek, okosak, egészségesek, elevenek és az enyémek, a kicsit sem elfogult anyjuké és megbékéltem a világgal.
GySzR:
Anyáknapja
előtti szombaton kimentünk a Margitszigetre. Kevés dologban vagyok annyira
következetes, mint abban, hogy nem veszek nekik vattacukrot. Borka viszont
kitartó lélek, ismét bepróbálkozott:
- Anya, most van anyáknapja. Amiatt nem
kaphatunk most mégis vattacukrot?
Anyáknapja ide
vagy oda, szőrösszívű maradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése