123.-216. hét

Emese száját mostanában az a mondat hagyja el leggyakrabban, hogy „Én már nagylány vagyok!”. Szemrebbenés nélkül bármikor bárkinek elmeséli, hogy ő már bizony óvodás és azzal sem lehet zavarba hozni, hogyha az ember kérdéseket tesz fel ezzel kapcsolatban. Azzal viszont megfogtam, hogy a nagylányok már nem hordanak pelust. Ezen láttam, hogy mélyen elgondolkodott és talán újra felcsillan a remény, hogy egyszer ő is szobatiszta lesz. Ha úgy jön ki a lépés, és kellően motivált ez ügyben, akkor szíves örömest pisil. Azt azért hozzáteszem, hogy legszívesebben csendespihenő helyett, altatás alatt jut eszébe, valamint akkor ha legalább 3 réteg van rajta, illetve természetesen akkor, ha Borka már rajta ül a WC-n, hiszen nincs is jobb egy kis perpatvarnál.

Fokozatosan véget ér egy korszak és heti két nap ismét munkába álltam. Így pont jó, mert ez épp csak annyi, hogy irtóra élvezzem a benti csendet és nyugalmat és mire kipihenem magam a munkahelyemen, és ismét hiányoznak a csajok, kezdődhet újra az itthoni lét. A lányokat egyáltalán nem viselte meg ez a váltás. Sőt! Borka kifejezetten örül annak, hogy ezeken a napokon én viszem oviba és szerencsére még nem ismeri annyira az órát, hogy észrevette volna, hogy ilyenkor bizony korábban indulunk. Emese számára nagyobb váltás jelent a dolog, de azt hiszem Mami és Sziszi kellően sokat kényeztetik ahhoz, hogy mikor indulunk, lazán elköszön, mikor hazaérek, akkor pedig csacsogva meséli mi történt vele aznap. Meg kell zabálni!

GySzR:

Borkában mostanában tudatosult, hogy egyszer ő is fel fog nőni. Minap azt mondta:

- Anya, tudod, hogy én mi leszek, ha nagy leszek?

- ?

- Anyuka!

Mit szóltok, lehet hogy nagymama is lesz majd egyszer belőlem! És már azt is tudom, hogy Lilinek fogják hívni. Arról egyelőre még nem beszéltünk, hogy mi lesz, ha megtörik a sorozat és fiú gyermek is születik a családba, de talán még keríthetünk rá alkalmat.