Sokan mondják, hogy a második gyerekkel
nem duplázódik a teendők mennyisége, hanem hatványozódik. Ezzel nem
értek egyet, ugyanis szerintem csak simán kétszer annyit kell
pelenkázni, etetni, altatni, öltöztetni, mosni stb. stb.. Ráadásul Borka
már most előszeretettel magyarázza, hogy Nem szabad Ese baba!,
szóval még a nevelés se sokkal nehezebb, sőt! Cserébe viszont a velük
való öröm tényleg nem csak egyszerűen duplázódik, hanem többszöröződik,
mert azon túl, hogy aranyos az egyik meg a másik is külön-külön, ketten
együtt még annál is helyesebbek. Mostanában két kedvenc játékuk van,
Borka elnevezése szerint az ugrálunk és a szaladunk. Az
előbbinél sok hetes erőfeszítésünk gyümölcseként Bori végre megtanult
páros lábbal ugrálni és azóta előszeretettel, kb. napi 2 órát,
gyakorolja az ágyunkon (mit ne mondjak, baromira megérte a tanítgatás!).
Ha ezt Meske meglátja felveszi a ritmust és a nővérével teljes
harmóniában rugdos a lábával. Mindkettő akkor a legboldogabb, amikor
Emesét is függőleges helyzetben az ágy fölött tartom és ritmusra
emelgetem úgy ahogy elrúgja magát. Teljes eufória, mindkettőnek fülig ér
a szája, és őszintén felháborodnak, ha a bicepszem húsz perc után
elfárad. A szaladgálás még ennél is jobb. Ilyenkor Borka föl alá
rohangál, közben úgy tesz mintha kormányozna, néha még el is bújik, mi
meg vágtatunk Emesével utána, néha lemaradva, hirtelen előbukkanva.
Eközben Emese szuszog, vigyorog és irtóra koncentrál, hogy nehogy egy
másodpercre is szem elől tévessze a nővérét, aki viszont kipirulva liheg
és vihog, ha pedig meglátják egymást, akkor mindketten visongva
nevetnek. Ezt nekem kismama torna! De elhihetitek, annyira cukik, hogy
megéri! Azt viszont elképzelni sem merem, hogy micsoda viháncolás lesz
itt egy év múlva! GySzR:
Újabb három gyöngyszem: a karalábé, a fogkefe és a töpörtyű:
- karabálé, fokfeke és pötyörtyű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése