Ezen a héten kiderült, hogy a mozgáshoz lányunknak az a legnagyobb motiváló erő, ha fél, hogy kimarad valamiből. Beraktam a hintába, meglöktem, leültem és mikor legközelebb odanéztem, egy vigyorgó fej nyújtózkodott ki a rúd mögül... Borka FELÜLT!! azóta már többször is megismételte, amikor a hintában feküdve látókörén kívül kerültünk és akár fél percig is képes volt így pipiskedve leselkedni.Egyéb dolgokban nincs lényegi változás. Továbbra sem tudom eldönteni hogy esténként ki fürdet kit, továbbra is imádja nézni ha eszünk, csak most már cuppog is hozzá és közben már szinte gyötör a lelkiismeret-furdalás, hogy neki nem adunk semmit. Azt, hogy egyforma frizuránk lehessen továbbra sem a hajnövesztéssel igyekszik elérni,
hanem az én hajam kitépésével. Szerencsére ezen a téren még akad tennivalója, valószínűleg ezért jelentett olyan katartikus élményt számára, hogy ma találkozhatott egy olyan felnőttel, aki hozzá hasonló khmm... "hajkoronával" dicsekedhet (köszi, Kálmán!). Ez annyira lenyűgözte, hogy percekig le sem vette róla a szemét (bocs, Kálmán!), amíg itt volt, gátlástalanul, mozdulatlanul, tátott szájjal bámulta (lsd. fürdés utáni kép) és még elaludni sem volt hajlandó. De most végre alszik, úgyhogy lassan megyek, csatlakozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése