Születésnapi különszám - Emese 1 éves

Egy éve Emese még belülről rugdosta a hasfalamat, nem fázott, nem volt melege, nem volt se szomjas, se éhes, csendben volt és tulajdonképpen egy helyben, bár már akkor is sokat ficánkolt. Aztán pont egy éve gondolt egyet és kijött, megfékezhetetlenül, majdnem a kórházi folyosón… és egy igazi kis ámokfutást rendezett azóta. Rá se ismernétek! Gyakorlatilag anyatejből, banánból és főtt krumpliból 8 és fél kilósra hízott, növesztett hat fogat, és akkora loboncot, amit már hétszer kellett vágni, hogy ne keveredjen a szempilláival. A jó közérzetéért megküzdött jó pár baktériummal, vírussal és legfőbbképp a nővérével. Mára már visszavisít ha sérelem éri és képes akár órákig szemmel tartani Bori áhított kincsét, és végül csak megkaparintani, ha Borka figyelme lankad. Azonnal lelkesen integetni kezd, ha valaki öltözik, még akkor is, ha együtt indulunk sétálni. Imádja a labdákat és a lufikat, a kutyákat (Ku!), valamint szereti a dobozos főzőtejszín sarkát rágcsálni, zoknikat rázogatni és a virágaimat tépkedni. Bármikor vevő egy kis kukucskálásra vagy galambhajkurászásra. Irtó könnyen lehet mosolyt fakasztani az arcára, de egy hasrapuszit vagy lóbálást visongó kacagással jutalmaz. Mindent megtesz, hogy végre fogócskázhasson Borkával és ennek megfelelően egész nap gyakorol, terpeszállásban egyensúlyozva már hiba nélkül teljesíti a háló és a gyerekszoba közötti távot. A nyuszimotort is próbálgatja, de esze ágában sincs ülni, ő a nyereggel a lába között és kormányba kapaszkodva járkál fel-alá. Kedvenc mondókái a „János bácsi fűrészel” és a „Borsót főztem” – ha az utóbbit szeretné játszani, akkor mutatóujjával bökdösi a kis tenyerét. Leggyakrabban használt szava pedig az Annnya!, melyet általános segélyhívóként, indulatszóként, hívószóként, megnevezésemként, töltelékszóként és gagyarászás helyett is használ. Legnagyobb örömömre egy igazi kis bújós baba, egészen addig, amíg kibírja egy helyben, úgy átlagosan fél percig. Ő a szívem csücske és tudom, elfogult vagyok, de higgyétek el, ő a világ legkedvesebb egy éves kis hölgye. Isten éltesse sokáig!

52.-145. hét

A hétvégét a Káli medencében töltöttük, az atyai nagyszülőkkel karöltve. Ennek számomra az az egyik hatalmas előnye, hogy ők már hajnali fél hattól őrjáratott tartanak az ajtónk előtt, és az első nyikkanásnál tárt karokkal várják a rég látott unokákat, én meg magam is meglepődöm, hogy milyen óriási örömet jelent, ha az ilyen hétvégéken reggel akár 8-ig csendben és békében aludhatok. A fő reggeli pacsirtám, Emese viszont nem igazán méltóztatott a nagyszülők karjaiba vetni magát és társaságomra is igényt tartott (értsd: görbülő szájjal kiabálta, hogy Annnya, Annnya és nyújtotta felém a karjait), legnagyobb csalódottságomra. Aztán végül csak akkor tudtam visszaszökni az ágyba, ha már Bori is megjelent és valamilyen érthetetlen okból pont így érezte magát biztonságban. Hihetetlen amúgy, hogy Meskete mekkora egy sajtkukac. Pont ennyi idős volt Borka, amikor két éve nyáron a Fekete-erdőben kirándultunk, és ő akkor viszonylag békésen ücsörgött és nézelődött a hátihordóban, az autózni is gond nélkül tudtunk, jókat szundikált. A húga viszont kifejezetten úgy érezte, hogy földbe tiporjuk a szabadságjogait azzal, hogy ilyen mértékben merészeljük gátolni a mozgását. Az autósüléstől szabályosan sírógörcsöt kapott, mindenáron az első üléseken szeretett volna ugrálni és mindent nyomogatni. Úgy gondolta, hogy a saját lábain fog kirándulni, és haladt is majdnem 3 métert, majd ellenállhatatlan kincseket talált a földön és szívesen elidőzött volna ott pár órát. Borka viszont már vállalható tempóban és sokat gyalogolt, tudni akarta az összes virág nevét, kilátókat mászott, nagyon élt. Futóversenyre is beneveztük, az viszont nem tetszett neki, csak a nyakamban ülve volt hajlandó teljesíteni a távot. Összességében neki legjobban a szalonnasütés tetszett, Emesének pedig a Balaton. Hö-hö felkiáltásokkal kísérve olyan vehemensen indult felé, hogy alig bírtuk visszatartani, teljesen lenyűgözte. Na majd nyáron! 

GySzR:

Van viccesebb elnevezésetek a Camambert sajtra, mint a bőrös sajt?

 

51.-144. hét

Fantasztikus hírem van, Emese egyértelműen elindult. Kedvenc foglalatossága, hogy ha egymástól pár méter távolságban leülünk a földre, akkor lelkesen, fülig érő szájjal totyog egyik kitárt karból a másikba. Meg kell jegyeznem, hogy csal, ugyanis az utolsó fél méteren már vetődik. Megkapó ez a feltétlen bizalom, de semmiképpen sem alaptalan. Pillanatnyilag úgy látom, nincs is szivet melengetőbb látvány, mint egy 73 centi magas emberpalánta, ahogy széles terpeszben állva próbálja egymás elé helyezni a 18-as kis lábait, miközben behúzza a nyakát és mindkét karjával egyensúlyoz, az arcán pedig másodpercek töredéke alatt váltakozik a teljes koncentrálás és a büszke mosoly. Irtó kitartó, hiába csetlik-botlik, bár még közel van a feneke a földhöz. A legjobb hatékonyságnövelő pedig az, ha egy-egy zoknit szorongat közben a kezeiben.

         De hadd büszkélkedjek egy kicsit Borival is, képzeljétek mindjárt olvas! Na jó ez azért erős anyai túlzás, de múltkor mentünk az utcán és az aszfalton volt egy hármas, mire Bori felkiáltott, hogy Bori betű! Majdnem. De azóta gyakran böngészi a feliratokat B betűket keresve, aztán mostanában kedvencei az „Eladó” táblák az Emese betű miatt, de ismeri még az Anya, Mami, Dédi és Kati betűt is, sőt hogy tovább lódítsak, legközelebb ő fog gépelni én meg csak diktálok, mert már a klaviatúrán is megtalálja őket. A liftgombok révén pedig ismeri a 0, 4, 1-es számokat. De itt kicsit zátonyra futottunk, mert hiába ragasztgatjuk nagy lelkesen az Óceán mániás matricákat, a számokat nem hajlandó megtanulni. Persze, lehet, hogy túl izgik a matricák, a lelkesedés így is tovább tartott, mint az album és az akció, így egy második könyvbe is belefogtunk. Itt még akadnak lyukak, szóval akinek van felesleges cserealapja és be akar vágódni Borinál, írjon!

GySzR:

Borkának vettem nagyon puccos omega-3-as multivitamint, ami formátumra olyan, mint a gumicukor csak hal alakú. Imádja. De hamar rájöttem, hogy öreg hiba volt. Tudjátok, mire riadok fel hajnalban? Bori azt ordítja a bébiőrön keresztül, hogy

- Gumihalat! Anya, Gumihalat!!

50.-143. hét

Igazán nem azért, hogy dicsérjem őket, de a két lányomnál egy átlagos disznó is szalonképesebben étkezik. Így nagy örömömre szolgál, hogy végre kiköltözhettünk a teraszra, így viszont nagy a kísértés, hogy minden étkezés után felöntsem az etetőszék környékét egy vödör vízzel. Borka izgága és nem tud 10 másodpercig nyugton ülni, így csak szimplán potyogtatja az ennivalót. Hugicája legnagyobb örömére, aki előszeretettel egészíti ki a saját menüjét ezekkel a potya darabokkal, főleg, ha azok amúgy számára még tiltólistán vannak. Egyébként is feltett szándéka, hogy egyedül egyen. Már több kevesebb sikerrel tudja arra használni a kanalat, hogy szétkenje az arcán a főzeléket, de azért még van remény, mert néha a szájába is jut. Továbbra is a darabos ételekért van oda, amiket egy sajátos szisztéma szerint egyedül majszolgat. A hat foga ugyanis még nem teszi őt igazán alkalmassá a hatékony rágásra, ezért először begyömöszöli a szájába a falatot, ott egy kicsit csócsálja, forgatja, majd kiköpi. Mivel az étkezések végére általában combközépig ért a trutyi az etetőszékben, a zsebes műanyag partedliket helyeztem üzembe. Így bizonyos takarítandó hibaszázalék mellett ugyan, de a nagyja a partedliben végzi, Emese nagy örömére, aki a szimpatikusabb darabokat recirkuláltatja és néha a partedliből is csipeget. Így tetemesebb idő után egy nehezen meghatározható mennyiség valahogy csak a gyomrába jut. A kedvenc ételei a főtt krumli, a kenyér és a banán. Míg Borkánál továbbra is favoritok az alábbiak: kolbász, vaj, parenyica sajt, olajbogyó, az uborka és úgy egyáltalán a húsfélék. Köretek közül egyedül a tésztát szereti, azt viszont magában, üresen. És ki ne felejtsem a lényeget, az édességeket, ugyanis hiába sikerült tiltólistán tartani a finomított cukrokat majd két éves koráig, így is irtó édesszájú. Szóval ennyit az ízlés kifejlődéséről - köze sincs a csecsemőkori menühöz, ez nálunk genetika, volt kitől örökölni…  

GySzR:

Nem tudom Bori honnan szedte, de a megszokott Anya helyett elkezdett Anyukának szólítani. Ezt még olyan kis kedvesnek is találtam, de aztán újított és most már úgy szólít, hogy Anyuska…

49.-142. hét

Borka sose volt egy nagy alvó, de Emese csecsemőként tudta, hogy ilyen nővér mellett nincs már választása, aludni kell. Ez volt a beetetés, azóta kinyílt a kis csipája, lejárt a garancia és komolyan rosszabb, mint Bori anno. Egész egyszerűen nem akar aludni. Ott kezdődik, hogy fütyül a szakirodalomra és már csak egyszer alszik naponta, de hogy! Fenekén a tojáshéj, de visítva kapálódzik, ha ebéd után próbálom megközelíteni vele a kiságyat. Én meg ilyenkor szőrös szívű vagyok és hajthatatlan, már csak azért is, mert Bori viszont egyáltalán nem alszik délutánonként, csendespihenő (oh, pedig hogy gyűlöltem még ezt a szót is gyerekkoromban) gyanánt minden délután nyűglődik hosszabb, de leginkább rövidebb ideig az ágyában, és egy kezemen meg tudnám számolni, hogy idén hányszor aludt el közben. Ráadásul ebből kettő igen emlékezetesre sikerült. Egyszer kettőre beszéltünk meg találkozót Zsófiékkal, mondván, úgyse alszik Borit, mondanom sem kell, hogy akkor bezzeg négyig horpasztott. Máskor meg Eszter látogatott meg minket és megbeszéltük, hogy beadja Borkának a kullancs encephalitis elleni oltást. Mire közölte, hogy akkor ő álmos és aludni szeretne. Na persze, de menj csak nyugodtan! – mondtam. Gondolom kitaláltátok, hogy akkor ébredt csak fel, amikor Eszter már rég otthon volt.

         A napi főszám mégis Emese esti altatása. Ha kimegyek a szobából, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és sír, amiért nem vagyok bent. Ha bemegyek, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és vigyorog, amiért bent vagyok. Néha megdobál a cumijával, ha pedig fogom és lefektetem, olyan, mint a keljfeljancsi és pillanatokon belül újra az ágyrácsba kapaszkodva ugrál. Amikor Bori ennyi idős volt, betettem a kezem a lepedőjére, arra lehajtotta a fejét, és egy idő után elaludt, de ha Emeséhez beteszem a kezem, akkor esetleg felfüggeszti az ugrálást és egy huncut vigyort követően megharapja. Aztán egy idő után nagyon fáradt lesz, ekkor az ágyrácsba kapaszkodva ugrál, dörzsöli a szemét, toporzékol és hisztizik. Így egy párszor ismét lefektetem, majd egyszer csak hisztizik, hisztizik, majd bumm, elalszik. Aztán úgy nagyjából éjfélig kialussza magát, amikor is vidáman gagyarászik két egész percig, majd unatkozni kezd, nekem pedig már nincs túl sok erőm szórakoztatni, ezért jobb híján az ágyban landol kettőnk között. Ott aztán nyüglődik, forgolódik és zanzásítvá kb. háromig produkálja az összes stációt, ami az alábbi ábrán látható, majd még hunyunk egy kicsit, egészen addig, míg átlag hajnali fél hétkor végleg kipattan a szeme. Frissek vagyunk és üdék, szép új napra ébredtünk! Hurrá!

GySzR:

Mondtam már, hogy Bori irtó logikusan gondolkodik. Mivel mi, a szülei szemüvegesek vagyunk, Mami pedig szemüveget vesz, ha olvas neki, minap megkérdezte:

- ha lesz szemüvegem én is fogok tudni olvasni?