Kész, most már
semmi kétség és ámítás, igazolást nyert, amit mindig is tudtam: anyák napja a
munka ünnepe. Amikor május elsején, vasárnap hajnali fél hétkor már a harmadik
kör jégvarázsos társast játszottam Borival, miközben az én anyai felmenőimnek
sajátkezüleg készített ajándék kekszeket dézsmálta, pláne így gondoltam. De
persze akadnak mindezt kompenzáló pillanatok is. Felköszöntöttek a lányok, irtó
izgatottan és megilletődve, de nagyon ügyesen elszavalták a verset, utána
kaptam hatalmas finom nyálas puszikat, megkönnyebbült öleléseket és apró kis
gyerekkezekkel készített ajándékokat. Aztán végignéztem rajtuk és
megállapítottam, hogy szépek, ügyesek, okosak, egészségesek, elevenek és az
enyémek, a kicsit sem elfogult anyjuké és megbékéltem a világgal.
GySzR:
Anyáknapja
előtti szombaton kimentünk a Margitszigetre. Kevés dologban vagyok annyira
következetes, mint abban, hogy nem veszek nekik vattacukrot. Borka viszont
kitartó lélek, ismét bepróbálkozott:
- Anya, most van anyáknapja. Amiatt nem
kaphatunk most mégis vattacukrot?
Anyáknapja ide
vagy oda, szőrösszívű maradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése