74.-167. hét

Emesém 17 hónapos, fenekén a tojáshéj és mégis már ott tartunk, hogy ellentmond nekem. Este közöltem vele, hogy megyünk aludni, mire rázta a fejét, hogy nem és otthagyott. Ide jutottunk, vége a jó világnak, végképp elmúlt a babakor, még pár hónap és vissza is beszél. Főleg ha továbbra is ilyen rohamosan fejlődik a beszéde. A kedvenc szava továbbra is a kuka, mindig megnézzük a kukásautókat, imádja ha kidobhat valami szemetet. Minden jármű, ami nem személyautó, motor vagy busz, az szerinte kukac, és erre irtó boldogan fel is hívja a figyelmünket. A másik kedvence a néni és a bácsiis. A nénit tanulta meg először és ahogy mondtam neki, hogy van bácsi is, ez így egybe rögzült. De végre pár igazán hasznos kifejezéssel is bővült a szókincse: inni és ám. Így végre tudom mikor szomjas vagy éhes, azt az esetet leszámítva, amikor épp az időt szeretné húzni elalvás előtt, mert akkor hirtelen mindig nagyon kér inni. Aztán teljesen adekvátan használja még a korábbiak mellett,  hogy szia, baba, oppá (ami a hoppá). A legnagyobb sikereket azonban a nevekkel aratja, az Anya és az Apa mellé megtanulta a Dédit, Mami Mama, Papi Papa. Egyedül Borka nem elégedett, ugyanis egy sajátos, de mindenképpen létező, logika alapján Aba lett, amit kikér magának. Ja és egyszer azt mondta magára, hogy Eme.

Szegényre nehéz idők járnak rá mostanában, mert megkeményítettem a szívem és kipateroltam az ágyunkból. Az elmúlt hónapokban ugyanis oda fajultak a dolgok, hogy kb. hajnali 2-tól beköltözik közénk, keresztbe fordul és reggel hatig az apját boksz-zsáknak, engem pedig cuminak használ. Mostantól viszont sanyarú sorsra jutott, a tőlünk fél méterre lévő ágyában, rácsokkal kellően bebiztosítva kell aludnia. Vagyis hát kellene, mert így kizökkentve még a korábbinál is kevesebbé töltjük ilyen konzervatív, unalmas dolgokkal az éjjeli órákat. Ha tudnátok, mit nem adnék egy egyedül töltött éjszakáért… Így, viszont kénytelen vagyok a nappalokkal vigasztalódni, ami azért annyira nem nehéz. A lányok most aztán tényleg rákaptak a mondókázásra, olyannyira, hogy összeverekednek, ki üljön az ölemben. Meske mindig hozza a mondókás könyveket és lapozgat. Kedvencei zötyögtetősek illetve a tenyérben rajzolgatósak és ezeket annyiszor kell egymás után megismételni, hogy már jól lakom a sok borsó főzéstől. A ráadás pedig a talp patkolós, ami nélkül Mesinek nincs alvás, felváltva emelgeti a kis tappancsait és komolyan olyan mintha egy százlábúval élnénk együtt.

GySzR:

Emese nem túl szófogadó, amikor hazafelé indulnánk a játszótérről. Konkrétan a füle botját sem mozdítja, ha hívom. Néha ahhoz a trükkhöz folyamodom, hogy színpadiasan elköszönök, majd elindulunk. Mesketének a szeme se rebben, játszik tovább, Borka viszont nem bírja a feszültséget, ilyenkor kibukik belőle a testvéri szeretet és sírva kérlel:

- Anyaaaaa, ne hagyjuk itt!!

Nem is tettük még soha.

73.-166. hét

Annyi minden történt az utóbbi hetekben, hogy teljesen elmaradtam a helyzetjelentéssel, hogy mi-mindent tanultak meg mostanában a lányok.

Meskete például megtanult pohárból inni, még nem tökéletes a hatásfok és legszívesebben Borka babáknak való játék étkészletének a bögréjét használja, de indulásnak mindenképpen bíztató. Bori meg most már tényleg tudja hajtani a hintát, ráérzett végre a ritmusra, és persze nagyon büszke magára, de egy kis lökésért simán letagadja. Mesketém pedig egész ügyesen megtanulta hajtani a kismotort, lelkesen lohol Borka után, míg engem a frász kerülget. A játszótéren neki is első dolga, hogy kipróbálja mindenki másét, de azt a tér túloldaláról kiszúrja, ha valaki csak ránéz az övére, és olyan krokodilkönnyeket potyogtat, hogy 5 év felett mindenkinek megesik a szíve rajta. Kár hogy a célcsoportja pont az ez alatti korosztály… Borkám pedig már egész ügyesen számol. Szerintem úgy kb. 4-ig tudja kezelni a számok fogalmát (bár lehet, hogy csokiból többet is számon tudna tartani). Utána már csak sorolja őket, de valamiért a kilences szám nagyon tetszik neki, ezért mindig igyekszik előre venni. Így viszont még hétig sem tudja elsorolni a számokat, ami azért nagyon fura, mert a hét napjait viszont bármikor felsorolja, és még azt is tudja, hogy vasárnap után újra hétfő jön. Meskete pedig megtanult egy új hasznos szót: jó! Ezt igen helyett használja és annyiféle hanghordozással mondja, hogy ki tudja vele fejezni a határtalan lelkesedésétől (jóóóóó!), az „egye fene beleegyezem”-ig (jo.) az összes érzelmét. A másik új kifejezése pedig az énis és ez Borka társaságában kb. 5 percenként tényleg elhangzik, Borka bármit kap, eszi, csinál, néz, Meske garantáltam bejelenti, hogy énis, és tényelg.

GySzR:

Tudom, nem volt a legpraktikusabb vétel, de nem tudtam ellenállni és vettem Borkának egy tornacipőt, ami fűzős. Nagyon tetszik neki, mikor életében először levette, nem csak a masnit kötötte ki, hanem elkezdte az egészet kifűzni. Mikor szóltam neki, hogy azt nem szükséges, felháborodottan közölte velem, hogy:

- Anya, én így szoktam!

72.-165. hét

Borka azt hiszem beletört az oviba. Valószínűleg egy cseppet sem venné zokon, ha reggel azt mondanám neki, hogy nem kell menni, de elfogadja, ha már egyszer muszáj. Reggelente apával mennek, és megállapodásunk szerint, ha heti négyszer bent alszik, pénteken otthon maradhat velünk, amikor mindig kitalálunk valami izgit. Már hajókáztunk, jártunk gyerekkorom helyszínén, ezen a héten pedig Lillafüreden voltunk. Most ünnepeljük Mami névnapját és azt kérte kísérjük el, mi meg ennyire nagyvonalúak vagyunk. Ismét mázlink volt az időjárással, fogtunk békát, ettünk szemes halat, Borka kisvonatozott, és többször oda-vissza végigmotorozták a Hámori-tavat, pancsoltak, kiették az összes olajbogyót a salátákból, idegenekhez kopogtattak, hintáztak, rohangáltak, kavicsot dobáltak. Nagyon éltek, jól érezték magukat.

A közös pancsoláson felbuzdulva gondoltuk, hogy itthon is végre összeengedjük a lányokat a nagykádban. Egyszer meg is történt, de azóta Emese minden fürdés előtt előcincálja a kis kádját, és kétségbe esik, ha nem engedünk bele azonnal vizet. Egy másik fürdőszobai mumust azonban sikerült legyőzni, méghozzá Borka hajmosás fóbiáját. A megoldás pedig az lett, hogy ő mossa saját magának (és ha nem vagyunk résen Emeskének), az öblítésnél meg törülközőt fog a szeméhez, mint az APG-ben. Ezért pedig minden morgolódásom ellenére fejet hajtok Bartos Erika nagysága előtt és megkönnyebbültem, hogy eggyel kevesebb alkalom nyílik arra, hogy az éktelen nagy visítás miatt kihívják hozzánk a Gyámhivatalt. Mami meg a hajukat is megnyírta a csajoknak, Meskének már majdnem mikrofon frizurája nőtt, Borka meg elég csapzott volt, mivel minden segítséget elutasít, és csak egyedül fésülködik. Meske próbálja feldolgozni az esetet és azóta a hajára mutogatva mondja, hogy nyi-nyi, mire el kell mesélni, hogy igen bizony Mami megnyírta. És ettől mindannyian nagyon elégedettek vagyunk…

GySzR:

Ha Bori felül valamilyen járműre a játszótéren, mindig megkérdezem tőle, hová megy. Eddig legtöbbször az állatkertbe „mentünk” vagy vendégségbe, mostanában viszont azt mondja, hogy:
- Szállodába!

71.-164. hét

Rég nem hallottátok, hogy vagyunk? Köszönjük, jól. Borka a harmadik oviban töltött nap után lett náthás, ez már közel egy hónapja történt, de azóta kis családunkban folyamatosan legalább másfelen betegek vagyunk. Semmi komoly, szerencsére, csak egy kis nátha, de az kiirthatatlanul. Borka a díler, aki folyamatosan hozza az új cuccot az óvodából, mi meg szívunk. Vagyis fújunk, most már Meske is, nagyon hangosan és kizárólag a száján keresztül, de úgy mindenféle papírba, amit csak a lakásban fellel. És olyan zabálnivalóan gondoskodó, hogy utána végigjár, és az összes családtag orrát megtörölgeti azzal a kicsit taknyos újság- vagy wc-papír darabbal (és most jogosan kérdezitek, hogy miért csodálkozom, hogy nem gyógyulunk meg…).

Már hetek óta készülünk, hogy Borka végre bent aludjon az oviban, oda-vissza végigbeszéltük a dolgot, és a héten debütált. Úgy kettő óra körül felhívott az óvónő, hogy akkor mégis miért nem jöttem érte… Bori ugyanis olyan meggyőzően bizonygatta, hogy márpedig ő nem alszik itt, hanem hazaviszik, hogy elhitték (a reggeli és a délutános ovónéni közötti információáramlás közelít a nullához, ezért Borin kívül másra nem nagyon tudtak alapozni). Következő nap, már nem volt menekvés, Borka viszont egy fél órával hamarabb felébredt és olyan hangosan sírt, hogy a fele társaságot felébresztette, a többieket csak azért nem, mert utána a dadusnéni sétálgatott vele a folyosón. Tiszta öröm, hogy itt a hétvége… Ez viszont Emesének kritikus néha, mert nem bírja az autózást. Bár mostanra elég magas lett ahhoz, hogy kilásson és így sokkal jobb a helyzet. De amint az most a nagyszülőkhöz menet kiderült, ennek is vannak hátulütői. Amikor Budaörsnél felhajtottunk az autópályára hirtelen csend lett, ezért ránéztünk. Meskete halálra vált arccal ült, riadtan nézett előre és elfehéredtek az ujjai annyira kapaszkodott. Szegénykém, sírni sem mert annyira izgult. Szerencsére épségben odaértünk és szerintem a nagyszülős hétvége kárpótolta!

GySzR:

Emese szókincse rohamosan bővül és megvan az első olyan szava, amely nem az életfenntartásához (Anya! Cici!) valamint a diktátorságához (Oda! Ott!) szükséges, hanem csak úgy, hobbiból mondhatja:

-         Kuka!

Annyira örült magának, hogy ezt ki tudja mondani, hogy esténként lefekvés előtt perceken keresztül ismételgeti.