35.-128. hét

Pont megállapítottam magamban, hogy milyen rég voltak betegek a kölkök, mikor is Borka egyik este telehányta az ágyát. Aztán a harmadik ágyhúzásnál meguntam a dolgot és kiköltöztettem a földre (szeretek szőnyeget pucolni), majd felavattuk a bilit. Nem igazán így képzeltük, de hát egy biliavatásnál ne legyen finnyás az ember, nem igaz? Aztán a nyavalya, mint a tank végigment az egész családon, Mamistól, Papistól, mindenestül, de én legeslegjobban Emesét sajnáltam. Egyetlen vigaszom, hogy nem fog rá emlékezni. És hogy jó híreket is mondjak, végre valahára kinőtt Meske felső két foga, méghozzá gyakorlatilag egymást követő két napon. Lehet, hogy csak az idő szépítette meg az emlékeket, de Bori talán nem szenvedett ennyit. Na meg mi sem, mert úgy érzem, hogy a kritikus éjszakákon fél óránál nem aludtam többet egyhuzamban. Na de a fogát látva még így karikás szemmel is megsajnáltam szegényt, mert hatalmasak és szélesek. Nem tudom melyikünk felmenői között bújik meg nyúl vagy víziló… bár az apja szerint inkább örüljek, hogy nem egy cápa és legalább csak egy sornyi foga nő (nekem gyanús ez a magyarázkodás, nektek?). Végül is tényleg már csak 16 van hátra. Az viszont tetézi a bajt, hogy kifejezetten keményre edzette a ínyét a sok rágcsálás. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka az, hogy egyszer megkaparintotta Bori diákcsemegéjét, és mire kikotortam a szájából a földimogyorót, teljesen apróra rágta az akkor meglévő két nyeszlet fogacskájával. (Igen, tudom, hogy a mogyoró nem a legideálisabb táplálék egy hét hónaposnak, de talán enyhítő körülmény, az élelmes és előrelátó nagyobb gyermekem léte, aki a játékok közé dugta, ki tudja mikor lesz rá szüksége alapon. Tudom nem mentség. Már januárban bebuktam az idei Szuperanyu címet). Egyébként láthatólag Meske nem túl elégedett ezzel a hirtelen szaporulattal a szájában, ugyanis azóta iszonyú sokat recsegteti a fogait. De nem csak úgy simán csikorgatja, hanem tényleg recsegteti, kiráz tőle a hideg. És ha ezeket a kollektív szenvedések árán kinövesztett fogait letöri, én finoman szólva csalódott leszek…

És hogy Borkáról is szó essék. Már egész kicsi kora óta hordom Ringatóra, meg mondókázok vele. Mondjuk úgy, hogy eddig eltűrte, mint valami hóbortomat, ha már egyszer ilyen anya jutott neki, néha pedig még mosolygott egy kicsit, de csak az én kedvemért, alapjában véve időpocsékolásnak tartotta az egészet. Na de most végre rákapott az ízére, valószínűleg egyszerűen most jutott el addig, hogy megértse a szövegeket. Azóta a legváratlanabb szituációkban jön elő teljesen oda nem passzoló szókapcsolatokkal én meg mint valami fejtörőnél gondolkodhatom rajta, hogy ez melyik mondóka közepén lehet. És képzeljétek, előfordul, hogy végighallgat egy rövidebb mesét. Fel fog nőni ez a lány, figyeljétek meg!

GySzR:

Apának fürdéskor:

- Nem akarok többet köpni.

- Mit nem szeretnél többet köpni, Bori?

- Hányást!

34.-127. hét

Az én kis Meském elromlott. Állítom kevesebbet alszik, mint a híresen alvásfóbiás nővére. Már attól visítva sír, ha beviszem a kiságyához és mindent megtesz azért, hogy nehogy véletlenül is elaludjon. Ha ágyrácsot lát, kis zombivá válik, és semmi, de tényleg semmi más nem érdekli, csak az hogy a segítségével felkapaszkodhasson. A pelenkázás pedig kész rémálom, az öltöztetésről már nem is beszélve... Most minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egyszerűen nem lehet hanyatt fektetni. Tudom, adjak neki valamit játszani. Persze, akkor pláne hasra fordul, mert úgy kényelmesebb rágcsálni! És akkor is ha közben a két lábán fekszem! Ilyenkor olyan érzésem van, hogy vagy nekem van az ideálisnál kevesebb kezem, vagy neki a vártnál több végtagja (mivel az utóbbin nem változtatnék, inkább az első módosuljon, annak legalább máshol is hasznát venném). Mint a kiskutya jön utánunk mindenhová és ha lábat lát, akkor felkapaszkodik rajta és mélységesen felháborodik, ha a végtagunkat az ő támasztásán kívül másra is használni kívánjuk. Az evés még mindig nem az erőssége, de most már ott tartunk, hogy aminek legalább 50% alma, azt megeszi (a cukkinifőzeléknek is). A másik kedvence a papír. Újságok, szalvéták, zsebkendők rettegjetek! Apró cafatokra tépve és gombóccá csócsálva fogjátok végezni! Mindezt pedig azzal kompenzálja, hogy cuki. De tényleg. Nagyon-nagyon. El sem tudom mondani mennyire.

Borka meg mostanság 'Piroska és a farkas' lázban ég, napi 4-5x elmesélteti. Látszólag azt a motívumot tudja a legnehezebben bevenni a gyomra, hogy akkor a farkas nem jön vissza többé, soha többé (főleg miután megkérdezte, hol a Dédi férje, és van-e lába annak a ki meghal és amikor nagyon beteg volt a Dédnagypapa, akkor szerencsére ő is meggyógyult-e hamar?) Visszatérve a mesére, az a legaranyosabb, amikor nem hagyja, hogy elmenjünk olyan fontos részletek mellett, hogy hol van Piroska apukája, milyen színű a babakocsija, bugyit vagy alsónadrágot hord és hova teszi a kosárkáját mielőtt bekapja a farkas. Szegénykém próbál kitérni ez elől a horror elől, amit ez a legközönségesebb mese jelent, a beszélő, embervő, majd vízbefúló vérfarkassal és a még szadistább vadászbácsival ... na de a magyar népmesék se jobbak, és közben meg mégis itt tanulja meg mi a halál, hogy nem minden és mindenki az aminek látszik, mi a gondoskodás, a bosszú és ki tudja még mi mindent. Így meg aztán egyre hosszabbra nyúlnak az esti sötétben fekvős beszélgetéseink, csak úgy záporoznak a kérdések, én meg csak ámulok, hogy mennyi információ fér bele abba két és fél éves kis buksijába.

GySzR:

Borka lányom irtó logikusan gondolkodik. Azt mondja:- tiem!
Mert almád - almám, játékod - játékom, poharad - poharam, neked - nekem, tied- ? Na ugye!Csak azt nem tudom, mióta törheti azt az okos kis fejét, hogy mi lehet az az enye, ami csak nekem van!

33.-126. hét

Mindig olyan lesajnálóan néztem azokra az anyukákra, akik az evésen kívül máskor is partedlit adnak a gyerekükre, mert annyira folyik a nyáluk. Erre tessék, ha igazán biztosra szeretnék menni, hogy nem lesz csatakos Meske ruhája, eleve kettőt adok rá! Már nagyon drukkolunk, hogy kinőjenek végre a fogai... Mesike most már teljesen belakta a lakást, szobából szobába közlekedik, követ minket. Irtó vicces, amikor egyszer csak meghalljuk Borkával, ahogy ritmusosan csattan a kis tenyere a padlón, aztán ahogy közelebb ér, már a szuszogás és a lihegés is hallatszik, aztán feltűnik a kis gömbölyödő buksija az ajtóban, és amint megpillant minket, fülig szalad a szája, nagyobb sebességre kapcsol és rám vetődik. Lélekmelengető. Amúgy is a legnagyobb ajándék egy ilyen kis vakarcstól, ahogy felderül az arca, amint meglát. Szerintem senki nem tud olyan határtalan csodálattal, feltétlen bizalommal és olyan túláradó örömmel nézni az emberre, mint a 8 hónapos gyereke. Ez minden éjszakai kelésért kárpótol, sajnos viszont hamar kinövi, úgyhogy igyekszem kiélvezni.

Bori mostanság a saját kis világában él. Képzeletbeli barátai vannak, szemben lakik például egy kisbaba, akinek mindig összeszedi Emese játékai és ruháit, hogy elvigye neki és teljesen értetlenül néz rám, hogy én hogyhogy nem ismerem. A ruhásszekrénye liftté változott, azzal megy sétálni Bobóval és még berreg is hozzá, miután megnyomkodja a gombokat jelentő csavarokat. A minap nyakába akasztott egy kis táskát, benne egy papírdarabbal, majd elmagyarázta nekem, hogy az egy fényképezőgép és legyek kedves mosolyogni, és megmerevedni, mert ő fényképez. A kedvencem mégis az, amikor az esti fürdésnél a felhúzhatós, lábkalimpálós kacsáját lábbal lefelé beledugja egy pohár vízbe és turmiszkol. De olyan is előfordul, hogy az ágyunk a Balatonná változik, ahol lehet ugrálni és fürdeni, mindezt úgy, hogy levetkőzik hozzá. Nem sikerült meggyőzni, hogyha azt el tudja képzelni, hogy az ágy egy tó, akkor igazán azt is képzelhetné, hogy meztelen. Végül arra jutottunk, hogy a nadrágja búvárruha, a zoknija meg békaláb és így sokkal gyorsabban úszik. Szóval ha valakit még mindig érdekek, hogy unatkozom-e így itthon a gyerekekkel, akkor biztosíthatom felőle, hogy nem!

GySzR:
Borka mostanában ha botot lát, akkor meglengeti és azt mondja:
- elgarázsoltalak Anya!

32.-125. hét

Borka gondolatai továbbra is a karácsony körül forognak. Mivel nem tudtunk mindenkivel pont karácsonykor találkozni, így egy csomó ajándékot késleltetve kapott meg és most már úgy gondolja, hogy a karácsonynak még mindig nincs vége. Reggelente kiszalad megnézni hátha tett még valamit a Jézuska a fa alá, és minden séta után megkérdezi van-e újabb ajándék. Ráadásul így majdnem egy hónappal a Mikulás után is úgy köszönt el este Emesétől, hogy szia, jó éjszakát Ese, aludj jól, reggel jön a Mikulás! Így kénytelen vagyok azzal kárpótolni, hogy minden nap megehet egy szaloncukrot a fáról, de nem éri be ennyivel, szent meggyőződése ugyanis, hogy a dió alakú üvegdíszeinkben is csoki vagy valami még nagyobb finomság van, csak nem akarunk adni neki belőle és mindig azt kéri. Próbáltuk legalább a Szilveszterrel felvillanyozni, de egy két éves nem sokat ért az évszámváltásból és viszonylag hamar tisztázta, hogy se torta, se ajándék, a tűzijátéktól pedig tartott, így alábbhagyott a lelkesedése. Na jó, azért a duda, meg az anyósnyelv tetszett neki.

Meske gondolata viszont egyértelműen a függőleges életmód körül forognak. Számárra ezzel kezdődött az új év, nem a január 1-gyel. Végre mindent lát, kényelmesen két kézzel tud mindent a szájába gyömöszölni és egyébként is ha már mindenki (bár a lényeg, hogy Bori) áll, akkor nehogy már lemaradjon. Liheg, szuszog, fújtat, erőlködik, de mindig és mindenáron állni szeretne. Legszívesebben emberekbe kapaszkodik, egész nap próbálja tartani velem a lépést és mászik utánam, hogy feltápászkodhasson rajtam. Borka kicsit értetlenül áll a helyzet előtt, hogy miért olyan nagy szám ez, és mit örömködünk ennek annyira, amikor állni, meg ülni ő is tud, úgyhogy most egy kicsit megint magasra hágott a testvérféltékenység. Az viszont jó jel, hogy Borka már afelől érdeklődött, hogy akkor Mesike hamarosan tud-e majd vele szaladgálni és bújócskázni? Remélem igen!

GySzR:

- Szabad??
- Nem. - mondom, mintha létezne több válasz is erre a költői kérdésre.
- Szabad. - és közben meggyőzően bólogat
- Nem Borka, nem szabad.
- SZABAD! - és már szalad is csinálni. Én meg örüljek, hogy legalább szólt előtte!