Olyan
hihetetlen, hogy itt ez a két kis csajszi, akik ugyanabból a génállományból
lettek kikeverve és mégis milyen nagyon különbözőek. És nem csak az életkoruk
miatt és nem csak arra gondolok, hogy az egyik göndör a másik egyenes hajú, vagy
zöld és barna szeműek, hanem ízlésben és jellemben is annyira mások. Míg Borka
már ennyi idősen is imádta a krémeket, a kence-ficéket és amit csak
megkaparintott, magára kent, addig Emesét ha cserepesre szárad az arca akkor is
csak lefogva lehet bekenni. Míg Borka mindig utálta, ha masszírozzuk a hátát és
menekült, Emesét amikor hajnaltájt kimentem magunk közé, csak akkor hajlandó
nyugton feküdni közöttünk, ha az apja masszírozza a hátát, ha abba meri hagyni
felháborodik és annyira élvezi, hogy ha mázlink van, még vissza is alszik. Borka
már egészen kicsi korában imádott hintázni, míg Meskének sokáig nem volt
őszinte a mosolya a hintában, és inkább most kezd csak rákapni az ízére. Bori
hamarabb tudott motorozni, mint járni és ilyenkor már rém ügyes volt, míg Emese
sokkal óvatosabb. Ő viszont sokkal hamarabb beszélt, összefüggően, tisztán és
hatalmas szókinccsel. Míg Borkát szerintem csak az én átütő lelkesedésem miatt
tűrte meg a mondókákat, Meskete imádja őket és szinte kerget a Kerekítő
könyvekkel. Irtó lelkesen részt vesz minden fajta babafoglalkozáson meg
programon, míg Bori ugyan szívesen eljött ezekre az alkalmakra, de inkább csak
távolról szerette szemlélni az eseményeket, Emese viszont csillogó szemekkel
csatlakozik a többiekhez és rendszeresen kéri, hogy menjünk bubojékra (a Kerekítő előtt fújnak
buborékot). Mesi imádja a vizet, ami Borkáról egyáltalán nem mondható el és
Emeske a labdaszeretetével is egyedül maradt, viszont nővérét sokkal jobban
érdeklik a konyhában zajló események. Borkának a legfőbb anyanapi program, ha
együtt sütünk valamit, míg Mesi lerángatja a nadrágomat, ha főzésre pazarlom a
drága időnket.
Az viszont főleg korosztályi
sajátosság, hogy mennyire máshogy reagálnak, ha számon kérek rajtuk valami
disznóságot. Emeske kiszínezte a gyerekszoba faliszőnyegén a sünit. Mérgesen
kérdeztem, hogy ki volt?
- Énnn! - kiáltotta büszkén, dicséretet várva, pedig már
vagy ötszázszor elmondtam, hogy csak papírra szabad rajzolni. Borkának pedig
meggyőződése, hogy az omega3 kapszuláim gumicukrok és amikor egyet kaphatott,
letette a nagyesküt, hogy finom. És hiába van magasan, három szem elpárolgott,
és árulkodó jelként még a lépcső is ott hevert alatta.
- Bori! Te
etted meg ezeket a kapszulákat?
- Nem!
- Akkor ki?
- Emese!
- Fel sem
éri, ő nem lehetett.
- Akkor a madárkák voltak!
GySzR:
Emese
elképesztően szépen mondja, hogy szeretném,
vagy kérem. Teljesen meghatódom, ha
azt mondja, hogy „köszönöm anya, elég
volt” és elképedek, amikor kerek mondatokban közli, például azt, hogy „szeretnék öjedbe ülni” és ha mondjuk megkérdezem,
hogy szeretne-e hintázni, úgy válaszol, hogy „igen szeretnék”. És hogy milyen az anyai szív! Mégis azon derülök a
legjobban, ha úgy ad oda valamit, hogy „szesszék
anya!”