Egy éve Emese még belülről
rugdosta a hasfalamat, nem fázott, nem volt melege, nem volt se szomjas, se
éhes, csendben volt és tulajdonképpen egy helyben, bár már akkor is sokat
ficánkolt. Aztán pont egy éve gondolt egyet és kijött, megfékezhetetlenül,
majdnem a kórházi folyosón… és egy igazi kis ámokfutást rendezett azóta. Rá se
ismernétek! Gyakorlatilag anyatejből, banánból és főtt krumpliból 8 és fél
kilósra hízott, növesztett hat fogat, és akkora loboncot, amit már hétszer
kellett vágni, hogy ne keveredjen a szempilláival. A jó közérzetéért megküzdött
jó pár baktériummal, vírussal és legfőbbképp a nővérével. Mára már visszavisít
ha sérelem éri és képes akár órákig szemmel tartani Bori áhított kincsét, és
végül csak megkaparintani, ha Borka figyelme lankad. Azonnal lelkesen integetni
kezd, ha valaki öltözik, még akkor is, ha együtt indulunk sétálni. Imádja a
labdákat és a lufikat, a kutyákat (Ku!),
valamint szereti a dobozos főzőtejszín sarkát rágcsálni, zoknikat rázogatni és
a virágaimat tépkedni. Bármikor vevő egy kis kukucskálásra vagy
galambhajkurászásra. Irtó könnyen lehet mosolyt fakasztani az arcára, de egy
hasrapuszit vagy lóbálást visongó kacagással jutalmaz. Mindent megtesz, hogy
végre fogócskázhasson Borkával és ennek megfelelően egész nap gyakorol,
terpeszállásban egyensúlyozva már hiba nélkül teljesíti a háló és a gyerekszoba
közötti távot. A nyuszimotort is próbálgatja, de esze ágában sincs ülni, ő a
nyereggel a lába között és kormányba kapaszkodva járkál fel-alá. Kedvenc
mondókái a „János bácsi fűrészel” és a „Borsót főztem” – ha az utóbbit szeretné
játszani, akkor mutatóujjával bökdösi a kis tenyerét. Leggyakrabban használt
szava pedig az Annnya!, melyet
általános segélyhívóként, indulatszóként, hívószóként, megnevezésemként,
töltelékszóként és gagyarászás helyett is használ. Legnagyobb örömömre egy
igazi kis bújós baba, egészen addig, amíg kibírja egy helyben, úgy átlagosan fél
percig. Ő a szívem csücske és tudom, elfogult vagyok, de higgyétek el, ő a
világ legkedvesebb egy éves kis hölgye. Isten éltesse sokáig!
2013. május 27., hétfő
2013. május 26., vasárnap
52.-145. hét
A hétvégét a Káli
medencében töltöttük, az atyai nagyszülőkkel karöltve. Ennek számomra az az
egyik hatalmas előnye, hogy ők már hajnali fél hattól őrjáratott tartanak az
ajtónk előtt, és az első nyikkanásnál tárt karokkal várják a rég látott
unokákat, én meg magam is meglepődöm, hogy milyen óriási örömet jelent, ha az
ilyen hétvégéken reggel akár 8-ig csendben és békében aludhatok. A fő reggeli
pacsirtám, Emese viszont nem igazán méltóztatott a nagyszülők karjaiba vetni
magát és társaságomra is igényt tartott (értsd: görbülő szájjal kiabálta, hogy Annnya, Annnya és nyújtotta felém a
karjait), legnagyobb csalódottságomra. Aztán végül csak akkor tudtam
visszaszökni az ágyba, ha már Bori is megjelent és valamilyen érthetetlen okból
pont így érezte magát biztonságban. Hihetetlen amúgy, hogy Meskete mekkora egy
sajtkukac. Pont ennyi idős volt Borka, amikor két éve nyáron a Fekete-erdőben
kirándultunk, és ő akkor viszonylag békésen ücsörgött és nézelődött a
hátihordóban, az autózni is gond nélkül tudtunk, jókat szundikált. A húga
viszont kifejezetten úgy érezte, hogy földbe tiporjuk a szabadságjogait azzal,
hogy ilyen mértékben merészeljük gátolni a mozgását. Az autósüléstől
szabályosan sírógörcsöt kapott, mindenáron az első üléseken szeretett volna
ugrálni és mindent nyomogatni. Úgy gondolta, hogy a saját lábain fog
kirándulni, és haladt is majdnem 3 métert, majd ellenállhatatlan kincseket
talált a földön és szívesen elidőzött volna ott pár órát. Borka viszont már
vállalható tempóban és sokat gyalogolt, tudni akarta az összes virág nevét,
kilátókat mászott, nagyon élt. Futóversenyre is beneveztük, az viszont nem
tetszett neki, csak a nyakamban ülve volt hajlandó teljesíteni a távot. Összességében
neki legjobban a szalonnasütés tetszett, Emesének pedig a Balaton. Hö-hö felkiáltásokkal
kísérve olyan vehemensen indult felé, hogy alig bírtuk visszatartani, teljesen
lenyűgözte. Na majd nyáron!
GySzR:
Van viccesebb elnevezésetek
a Camambert sajtra, mint a bőrös sajt?
2013. május 19., vasárnap
51.-144. hét
Fantasztikus hírem van,
Emese egyértelműen elindult. Kedvenc foglalatossága, hogy ha egymástól pár
méter távolságban leülünk a földre, akkor lelkesen, fülig érő szájjal totyog
egyik kitárt karból a másikba. Meg kell jegyeznem, hogy csal, ugyanis az utolsó
fél méteren már vetődik. Megkapó ez a feltétlen bizalom, de semmiképpen sem
alaptalan. Pillanatnyilag úgy látom, nincs is szivet melengetőbb látvány, mint
egy 73 centi magas emberpalánta, ahogy széles terpeszben állva próbálja egymás
elé helyezni a 18-as kis lábait, miközben behúzza a nyakát és mindkét karjával
egyensúlyoz, az arcán pedig másodpercek töredéke alatt váltakozik a teljes
koncentrálás és a büszke mosoly. Irtó kitartó, hiába csetlik-botlik, bár még
közel van a feneke a földhöz. A legjobb hatékonyságnövelő pedig az, ha egy-egy
zoknit szorongat közben a kezeiben.
De hadd büszkélkedjek egy kicsit Borival is, képzeljétek mindjárt
olvas! Na jó ez azért erős anyai túlzás, de múltkor mentünk az utcán és az
aszfalton volt egy hármas, mire Bori felkiáltott, hogy Bori betű! Majdnem. De
azóta gyakran böngészi a feliratokat B betűket keresve, aztán mostanában
kedvencei az „Eladó” táblák az Emese betű miatt, de ismeri még az Anya, Mami,
Dédi és Kati betűt is, sőt hogy tovább lódítsak, legközelebb ő fog gépelni én
meg csak diktálok, mert már a klaviatúrán is megtalálja őket. A liftgombok
révén pedig ismeri a 0, 4, 1-es számokat. De itt kicsit zátonyra futottunk,
mert hiába ragasztgatjuk nagy lelkesen az Óceán mániás matricákat, a számokat
nem hajlandó megtanulni. Persze, lehet, hogy túl izgik a matricák, a lelkesedés
így is tovább tartott, mint az album és az akció, így egy második könyvbe is
belefogtunk. Itt még akadnak lyukak, szóval akinek van felesleges cserealapja és
be akar vágódni Borinál, írjon!
GySzR:
Borkának vettem nagyon
puccos omega-3-as multivitamint, ami formátumra olyan, mint a gumicukor csak
hal alakú. Imádja. De hamar rájöttem, hogy öreg hiba volt. Tudjátok, mire
riadok fel hajnalban? Bori azt ordítja a bébiőrön keresztül, hogy
- Gumihalat! Anya, Gumihalat!!
2013. május 12., vasárnap
50.-143. hét
Igazán nem azért, hogy
dicsérjem őket, de a két lányomnál egy átlagos disznó is szalonképesebben
étkezik. Így nagy örömömre szolgál, hogy végre kiköltözhettünk a teraszra, így
viszont nagy a kísértés, hogy minden étkezés után felöntsem az etetőszék
környékét egy vödör vízzel. Borka izgága és nem tud 10 másodpercig nyugton
ülni, így csak szimplán potyogtatja az ennivalót. Hugicája legnagyobb örömére,
aki előszeretettel egészíti ki a saját menüjét ezekkel a potya darabokkal,
főleg, ha azok amúgy számára még tiltólistán vannak. Egyébként is feltett
szándéka, hogy egyedül egyen. Már több kevesebb sikerrel tudja arra használni a
kanalat, hogy szétkenje az arcán a főzeléket, de azért még van remény, mert
néha a szájába is jut. Továbbra is a darabos ételekért van oda, amiket egy
sajátos szisztéma szerint egyedül majszolgat. A hat foga ugyanis még nem teszi
őt igazán alkalmassá a hatékony rágásra, ezért először begyömöszöli a szájába a
falatot, ott egy kicsit csócsálja, forgatja, majd kiköpi. Mivel az étkezések
végére általában combközépig ért a trutyi az etetőszékben, a zsebes műanyag
partedliket helyeztem üzembe. Így bizonyos takarítandó hibaszázalék mellett
ugyan, de a nagyja a partedliben végzi, Emese nagy örömére, aki a
szimpatikusabb darabokat recirkuláltatja és néha a partedliből is csipeget. Így
tetemesebb idő után egy nehezen meghatározható mennyiség valahogy csak a gyomrába
jut. A kedvenc ételei a főtt krumli, a kenyér és a banán. Míg Borkánál továbbra
is favoritok az alábbiak: kolbász, vaj, parenyica sajt, olajbogyó, az uborka és
úgy egyáltalán a húsfélék. Köretek közül egyedül a tésztát szereti, azt viszont
magában, üresen. És ki ne felejtsem a lényeget, az édességeket, ugyanis hiába
sikerült tiltólistán tartani a finomított cukrokat majd két éves koráig, így is
irtó édesszájú. Szóval ennyit az ízlés kifejlődéséről - köze sincs a
csecsemőkori menühöz, ez nálunk genetika, volt kitől örökölni…
GySzR:
Nem tudom Bori honnan
szedte, de a megszokott Anya helyett elkezdett Anyukának szólítani. Ezt még olyan kis kedvesnek is találtam, de
aztán újított és most már úgy szólít, hogy Anyuska…
2013. május 5., vasárnap
49.-142. hét
Borka sose volt egy nagy
alvó, de Emese csecsemőként tudta, hogy ilyen nővér mellett nincs már
választása, aludni kell. Ez volt a beetetés, azóta kinyílt a kis csipája,
lejárt a garancia és komolyan rosszabb, mint Bori anno. Egész egyszerűen nem
akar aludni. Ott kezdődik, hogy fütyül a szakirodalomra és már csak egyszer
alszik naponta, de hogy! Fenekén a tojáshéj, de visítva kapálódzik, ha ebéd
után próbálom megközelíteni vele a kiságyat. Én meg ilyenkor szőrös szívű
vagyok és hajthatatlan, már csak azért is, mert Bori viszont egyáltalán nem
alszik délutánonként, csendespihenő (oh, pedig hogy gyűlöltem még ezt a szót is
gyerekkoromban) gyanánt minden délután nyűglődik hosszabb, de leginkább
rövidebb ideig az ágyában, és egy kezemen meg tudnám számolni, hogy idén
hányszor aludt el közben. Ráadásul ebből kettő igen emlékezetesre sikerült.
Egyszer kettőre beszéltünk meg találkozót Zsófiékkal, mondván, úgyse alszik
Borit, mondanom sem kell, hogy akkor bezzeg négyig horpasztott. Máskor meg
Eszter látogatott meg minket és megbeszéltük, hogy beadja Borkának a kullancs
encephalitis elleni oltást. Mire közölte, hogy akkor ő álmos és aludni
szeretne. Na persze, de menj csak nyugodtan! – mondtam. Gondolom kitaláltátok,
hogy akkor ébredt csak fel, amikor Eszter már rég otthon volt.
A napi főszám mégis Emese esti altatása. Ha kimegyek a
szobából, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és sír, amiért nem vagyok bent. Ha
bemegyek, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és vigyorog, amiért bent vagyok. Néha
megdobál a cumijával, ha pedig fogom és lefektetem, olyan, mint a keljfeljancsi
és pillanatokon belül újra az ágyrácsba kapaszkodva ugrál. Amikor Bori ennyi
idős volt, betettem a kezem a lepedőjére, arra lehajtotta a fejét, és egy idő
után elaludt, de ha Emeséhez beteszem a kezem, akkor esetleg felfüggeszti az
ugrálást és egy huncut vigyort követően megharapja. Aztán egy idő után nagyon
fáradt lesz, ekkor az ágyrácsba kapaszkodva ugrál, dörzsöli a szemét, toporzékol
és hisztizik. Így egy párszor ismét lefektetem, majd egyszer csak hisztizik,
hisztizik, majd bumm, elalszik. Aztán úgy nagyjából éjfélig kialussza magát,
amikor is vidáman gagyarászik két egész percig, majd unatkozni kezd, nekem
pedig már nincs túl sok erőm szórakoztatni, ezért jobb híján az ágyban landol
kettőnk között. Ott aztán nyüglődik, forgolódik és zanzásítvá kb. háromig
produkálja az összes stációt, ami az alábbi ábrán látható, majd még hunyunk egy
kicsit, egészen addig, míg átlag hajnali fél hétkor végleg kipattan a szeme.
Frissek vagyunk és üdék, szép új napra ébredtünk! Hurrá!
GySzR:
Mondtam már, hogy Bori irtó
logikusan gondolkodik. Mivel mi, a szülei szemüvegesek vagyunk, Mami pedig
szemüveget vesz, ha olvas neki, minap megkérdezte:
- ha lesz szemüvegem én is fogok tudni olvasni?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)