109.-202. hét

A hétvégén a Körösöknél nyitottuk meg a nyarat. Jártunk a szarvasi arborétumban, csónakáztunk, kenuban ültünk és a csajok meglepően jól bírták az egy helyben maradást. Persze láttunk közben kacsákat, békákat, teknősöket, egyéb vízmadarakat, pecásokat, nem unatkoztak. Sétáltunk ártéri erdőben, láttunk őzet, dobáltunk kavicsot, néztünk napraforgókat. De volt játszótér, motorozás és még társaságuk is akadt a lányoknak egy olyan Emese korú Emese személyében, aki legalább annyira aktív és eleven volt, mint az én két lányom. Mindig megkönnyebbülés az ilyen felismerés.

GySzR:

- Emese! Barátok vagyunk?

- Nem!

- És holnap barátok leszünk?

- Igen!

- Jó.

És ez így megy már egy hete minden nap!

108.-201. hét

Teljesült Borka álma és véget ért az ovi. Már hetek óta számolja a napokat, hogy mikor virradunk erre az örömteli pillanatra és bár kezd megnyugodni, mégis mindig elmondja, hogy ő soha többet nem szeretne menni. Bár az anyanapok révén nem estem ki teljesen a gyakorlatból, azért egy kicsit aggódtam, hogyan boldogulunk itthon hármasban. Kellemes meglepetésként ért, hogy teljesen jól. Borka partner a dolgokban, segít és sokkal kezelhetőbb, kiegyensúlyozottabb mióta nincs az ovistressz, irtó hálás, hogy itthon lehet. És ami újdonságként ért, hogy vágyik az elismerésemre és a dicséretemre és ezért cserébe még akár szótfogadni is hajlandó. Ez pedig nagy segítség Emeske tomboló dackorszaka mellett, aki csupán magáért az ellenkezés gyönyöréért is hajlandó szembeszállni.

         Meske irtó sokat változott az elmúlt hetekben, úgy tűnik ez a két éves kor tényleg fordulópont. Például mintha most kezdene kialakulni a félelemérzete, az én belevaló kis Meském, kezd óvatos lenni. Elvárja, hogy mögötte legyek, ha felmászik a csúszdán, sokszor kéri, hogy fogjam a kezét, nem szereti a sötétet, szól, ha túl magasra lököm a hintát. A nagy fejlődésének viszont egyéb hozadéka is van. Például nem hajlandó öltözködni és most már nem tudom oly egyszerűen megoldani a problémát, hogy ráadom és kész, mert képes leöltözni, ahogy mondani szokta. Zoknit például nem tudok 5 percnél hosszabb ideig rajta tartani. Egyszer viszont amikor még nadrágot sem volt hajlandó felvenni, feltettem neki a kérdést, hogy fel tudja-e venni egyedül. És kiderült, hogy igen! Azóta van benne kihívás és ugyan néha sellőlány lesz belőle, de így legalább felöltözik.

GySzR:

Továbbra is tart a fociláz itthon. Bori még nem igazán érti a visszajátszásokat:

- Nézd Apa, megint azt csinálják!

107.-200. hét

Nagyon jó dolguk van a lányoknak, Papiéknak köszönhetően ismét meglátogattuk Ele-Fülöpöt. A lányok már hetek óta teljesen fel voltak ajzva és minden este végigszámoltuk mikor indulunk végre. Ennek megfelelően aznap hajnali hatkor már mindkettő fent ugrált, indulásra készen. Nem tudom, hogy az oviban világosította-e fel valaki Borkát, vagy tényleg a saját kis okos fejéből pattant ki a szikra, de mindenesetre már otthon megkérdezte, hogy szerintem egy bácsi van-e Ele Fülöpben. Nagyon igyekszem, hogy legalább Emesében sikerüljön még fenntartani az illúziót, de Borka nem igazán partner a dologban és nem bírja magában tartani ezt az információt. Ennek ellenére, egyelőre Mesin még nem mutatkoznak a felismerés jelei. A lelkesedésüket azonban egy csöppet sem csorbította a dolog, amikor Ele Fülöp az egész napi várakozás után végre feltűnt az étteremben, akkor a benne lévő srác úgy érezhette magát, mint a Beatles a ’60-as években, a lányaim visítva rohantak oda hozzá és páros lábbal ugráltak körülötte. Borka ezután levakarhatatlanul ölelgette Fülöp lábait, míg Emese a farkincáját rángatta. Minden elismerésem az elefántban izzadóé, hogy talpon tudott maradni. Az esti táncolásnál is ügyesek voltak a lányok, Borka szépen csinálta, és ez alkalommal Mesi is be tudta csukni a száját és követte az eseményeket.

         A Velencei tóban a szél miatt nem tudtak fürödni a lányok, de egy csöppet sem zavartatták magukat, hatalmasakat pancsoltak a medencékben, imádták a játszóházat, méretüket meghazudtoló mennyiségű kaját tüntettek el a hasukban, agyon lettek kényeztetve. Amit viszont egyikőjük sem szeretett volna: aludni és hazajönni!

GySzR:

Emese a nagy focis, tátott szájjal nézi a VB közvetítéseket és minden alkalommal, ha távoli képet mutatnak felkiált:

- Nézd Apa, pici emberek!

106.-199. hét

Az államvizsga előtti utolsó hajrában szegény lányok sokat és sokszor lettek lepasszolva, amit főleg Emese igencsak nehezményez. Ha bárki potenciális gyerekvigyázó személy megjelenik a színen, vagy akár csak a postás csönget, sírva rohan a lábamba csimpaszkodni. Pedig amúgy igazán nincs rossz dolga, agyon kényezteti Mami, Sziszi, vagy mostanság Nagyija.

Emese mostanában mindent megtesz azért, hogy elbliccelhesse a délutáni alvást. Egyszerűen képtelenség vízszintes helyzetben tartani az ágyában, pedig a legtöbbször tényleg fáradt, és délutánra már annyira nyűgös, hogy saját magát is nehezen tudja elviselni, nemhogy mi őt. Az egyik áthidaló megoldás, ha a babakocsiban kellő ideig tologatja az ember, akkor néha elbambul, elfelejti, hogy most ébren kell maradnia és elszenderedik. A másik megoldás, ha az autóban egy kellően hosszú, egyenes szakaszon pszichedelikus rockot hallgat, akkor rövid időn belül beájul. Borinál már nem is próbálkozom ilyesmivel, feladtam. Viszont ha alszanak, ha nem, a hajnali ébredés továbbra is megmaradt és nagy meglepetésemre ráuntak a Bogyó és Babócára. A Kisvakondos 0 korhatáros mesefilm közben egyszer Meske felébresztett, és nagyon riadtan nézet. Félálomban csak annyit észleltem, hogy rajzolt csontvázak lógnak egy múzeumszerűségben, ezért gyorsan lekapcsoltam. Azóta vagy Bori mesét néznek vagy Gryllus Vilmos: Maszkabált. Ezekben tényleg nincs semmi fémelmetes (ahogy a lányok mondják) és mivel az utóbbit kérik, hogy együtt is énekeljük, kénytelen vagyok legalább néha figyelni. Kicsit azonban kezdek elbizonytalanodni, hogy jót teszek-e velük, amikor olyanokat dalolunk, hogy „injekció, csak az a jó”, vagy az „igazi férfi mindig zord, az igazi férfi szoknyát hord”, bár a BB után az már fel sem tűnik, hogy a tigrisnek „minden állat eledele”.

GySzR:

Borka kedvenc elfoglaltsága, hogy dirigálja Emesét, ide menjen, oda menjen, mit csináljon. Meske pedig csillogó szemekkel követi és engedelmeskedik. A legjobb, amikor Bokra úgy szólítja, hogy Kicsim, és hosszasan magyarázza neki, mi történt, amikor még ő pici volt. Mindennek csúcsa, mégis az volt, amikor Emese így kiabált a nővére után:

- Boji!!! Váj meg, én vagyok az anyukád!

- Neeeem! Én vagyok a te anyukád! – és szaladt tovább.

105.-198. hét

A lányoknak szuper hétvégéjük kerekedett, volt itt állatkert és még zsúr is. Az állatkertben az elsők között a krokodilokat néztük meg, ahol büdös volt és meleg, ráadásul Emese azt is gyanakodva kérdezgette, hogy biztos nem tud-e kijönni, és onnantól kezdve inkább a szabadtéri állatokat részesítette előnyben. A nagy kedvenc idén is a fóka show és a játszótér lett, na meg az újonnan odacsatolt vidámparki terület. Boka beöltözhetett zsiráfnak, aminek egér feje van, összegyűjtötte a bátorságát és ráült egy lóra, és még nagyon tetszett is neki. Emesét viszont teljesen kibillentette a lelki békéjéből, hogy a kisállatsimogató kerítésén kinyúlt egy kecske és kiette a kezéből az almáját. Még fél óra múlva is szipogva kérdezgette, hogy ugye visszaadja majd neki a gida és minden másik almadarabra toporzékolva fújogott. Próbáltuk egy kisvonatozással kárpótolni, de amikor elindult a szerelvény és meglátta, hogy mi nem megyünk elkezdett legörbülni a szája. Borka viszont hangosan kacagott, így inkább ő is csatlakozott, de amikor a kb. 15 méter hosszú körön elhaladt előttünk és integettünk neki, végképp eltört a mécses. Meske határozottan ki is jelentette, hogy ő soha többet nem fog ilyenre felülni, de szerencsére pár perc múlva már a legnagyobb problémát az jelentette, hogy a körhintán a hintóba vagy a lóra üljön. Borkának viszont nagyon tetszett ez a vidámpark dolog, lehet, hogy lassan belenő ebbe.

         A zsúrra is hatalmas várakozással érkeztek a lányok, Borka Emese születésnapja óta nagy lelkesedéssel tervezgeti a saját ünneplését, és ez a szülinap csak tovább növelte a téma iránti érdeklődését. Nekem mindig érdekes ilyenkor a kortársai között látni, mindig rácsodálkozom, hogy mennyivel kisebb, mint a többiek és milyen sokat számít még ebben a korban az a 10 hónap is, hiába mégiscsak az egész életének több, mint 20 százaléka. Borka egészen addig ült szinte szó szerint a szoknyám szélén, míg haza nem indultunk … volna, mert addigra végre annyira belemelegedett és jól érezte magát, hogy nem volt szívem hazaparancsolni. Kész szerencse, hogy Emese eleget evett ahhoz a tortából, hogy jól bírta a gyűrődést.  

GySzR:

Meske kezd válogatós lenni. Minden vacsoránál szokásos program, hogy végigkínáljuk az otthon fellelhető teljes választékot, mire ő mindenre közli, hogy

- Fúúúúj!

Ha pedig meg merjük kérdezni, hogy mégis mit szeretne akkor a kisasszony, egyszerűen csak ennyit mond:

- Valamit! – na ezzel aztán igazán ki vagyok segítve!