Igazán jól sikerült a
karácsonyunk. Reggelre meghozták az angyalok a karácsonyfát, Emese le sem vette
róla szemét. Borkán viszont látszott, hogy nem teljesen elégedett. Szerencsére
idén nem volt problémája a fa méretéve, bár azt megkérdezte, hogy nekünk miért
nem hoztak gyertyát az angyalok a karácsonyfánkra és még így is igazi-e. Aztán
kb. tízig bírta, amikor végre megkérdezte, hogy és mi van a fa alatt? Mondtam,
hogy szőnyeg. Na itt végképp eltört a mécses és alig lehetett meggyőzni, hogy lesznek
még a fa alatt ajándékok, nem kell aggódnia. Legnagyobb megkönnyebbülésére a
pásztorjáték alatt tényleg járt nálunk a Jézuska. Határtalan volt az öröme
(főleg miután számbavette, hogy ő kapott több ajándékot), Emesét viszont nem
lehetett megingatni a hitében, hogy ez ismét a Bácsi műve. Gyerekkorom egyik eleven emléke, hogy minden sátras
ünnepen, ügyeleti időben fájt a nagymamám foga. Az átlagon felüli genetikai
ismereteim szerint az ilyen jellegű képesség nem örökletes, mégis úgy tűnik,
hogy Meske dédije nyomdokaiba lépett. A Húsvétot a János kórházban töltöttük,
Karácsonykor pedig végighányta az összes ünneplős ruháját és hálózsákját. Az
ünnepi túlsúlyra legalább nem lesz gondja… A legnagyobb ajándékot azonban így
is Emesétől kaptam, aki 25-én önként és dalolva ráült a bilire és még produkált
is bele. És ezt nem csak a karácsony ihletett hangulata okozta, hanem azóta
többször is megismételte, és miden alkalommal büszkén megtapsolja magát. (úgy
látszik a kunsztokból is hagyományt csinál, tavaly ilyenkor 7 hónaposan állt
fel először) Borkának még talán a bejglinél és a sütemény ellátmánynál is
nagyobb örömet okoz, hogy ünneplős ruhában lehet. A karácsony napján felvett
rózsaszín ruháját még nem sikerült lecserélni, csak azért nem alszik abban,
mert fürdés előtt levesszük róla, amit természetesen csak akkor engedélyez, ha
megígérem, hogy másnap is azt veheti fel. A nagyszülőket körbelátogató turnénk
is jól sikerült, a lányok elégedettek az ajándékmennyiséggel és Borka már
kérdezgeti, hogy mikor lesz újra karácsony! De bevallom, már én is várom, mert
ismét megállapítottam, hogy csillogó gyerekszemek kíséretében tényleg csoda ez
az ünnep.
GySzR:
Borinak akkor van a
legnagyobb problémája a szobatisztasággal, ha valami izgalmas dolog történik,
és így karácsony táján bővelkedtünk az izgalmakban. Talán innen az áthallás,
hogy úgy énekli a ’Tavaszi szél’-t, hogy
- Tavaszi szél vizelet áraszt…