Meskete egy csoda pofa.
Egyre több szót használ, már legalább 50-60 szava van, de lehet, hogy még több,
csak még nem nyílt alkalma megmutatni. Teljesen lenyűgöz, amikor olyanokat
mond, hogy bohóc, babakocsi, morzsa, alszik,
játszik, alma, kulcs, kés, villa (ugyanis megrögzötten kés-villával eszik,
még ha nem is a szó leghagyományosabb értelmében). Érdekes módon a szó elején lévő ’h’ betűt nem tudja ejteni, ezért
szerinte a kacsa azt mondja áp,
amikor tüsszentünk, az apci, és
ismeri még az intát, ajót, ázat, és a pulcsiján van egy ód. A leggyakrabban használt szava: a NEM, szerintem kifejezetten sportot űz
abból, hogy hányszor tudja mondani egy nap. Sőt kimondta első mondatát is: Boji sí – azaz Bori sír. Ami már csak
azért is érdekes, mert Borkának is az első mondatai között volt, hogy Ese baba sír! Hatalmas tornyokat épít
Duplóból és minden egyes kocka után büszkén megmutatja, hogy megdicsérhessem.
Nagyokat kuncog ha pupuzik és meg is mutatja honnan jött. Lecincálja magáról a
nadrágját és vigyorogva ül a bilin, pedig soha nem próbáltuk erre rávenni. Ő is
minden alkalommal felkéredzkedik a konyhapultra ha ott tüsténkedem és segít
hogy lassabban és még nagyobb felfordulás árán legyek kész és már szinte helyem
sem marad a főzéshez. És ha már ennyit dicsértem, panaszkodom is egy kicsit,
mert Emesével egyáltalán nem könnyű az életem. Az étkezések horrorisztikussá
váltak. Visít, ha be merem kötni az etetőszékbe, de amúgy meg két perc után
felugrál, csak úgy eszik, ha közben rohangálhat. Kész tortúra a pelenkázás vagy
az öltöztetés, olyan érzés, mintha egy zsáknyi bolhát kéne becsomagolnom a
ruháiba. Ennél már csak az estéim elkeserítőbbek, minden nap egyre később
alszik el, néha órákig elhúzódik az altatás. Nem könnyű naponta több órát azzal
tölteni, hogy próbálom rávenni arra, amit én a legjobban szeretnék csinálni:
aludni. Ha nem vagyok eközben mellette, akkor ha hálózsákban van, fejjel előre
kiesik, hálózsák nélkül pedig kimászik az ágyból. Ha lefektetem, egyből
felpattan, mint akinek rugó van a fenekében, de magától nem hajlandó elfeküdni.
Még akkor sem, ha már annyira fáradt, hogy ülő helyében szó szerint lebukik a
feje, akkor is az utolsó idegsejtjével és izomrostjával is küzd, hogy ébren
maradjon. Az egyetlen fejlemény ebből a szempontból, hogy három hét után arra következtetésre
jutott, hogy holmi száraz kenyérért és fenékrázogatásért nem érdemes felkelni
éjszaka. Ehhez képest Borikámmal annyira könnyű az élet és nem csak most, hanem
retrospektív nézve 20 hónappal ezelőtt is. És hogy róla is szó essék a héten,
képzeljétek Borka elkezdett úgy rajzolni, hogy nem csak firkál, hanem figuratív
mintákat is készít, még ha nem is teljesen egyértelműen, de legalább ő
felismeri őket. Sőt, nem tudom, hogy mennyire tudatosan, de az oviban rajzolt
egy olyan polipot, amelyiknek tényleg 8 karja volt!
GySzR:
Hazafelé bicikliztünk az
oviból, amikor a lámpafényben Borka észrevette az árnyékát.
- Anya, én nem akarom, hogy velem jöjjön!
Mondtam, neki, hogy
megpróbálhatja lerázni, így rekordsebességgel érhettünk haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése