2010. szeptember 30., csütörtök

07.hét

Borka lányunk ezen a héten ugyan nem pisilt le senkit, de így is nagyon kalandos élete volt. Részt vett például élete első túráján, és a definícióból adódóan egyből magassági rekordot is döntött: 527m, a Jánoshegy. Valahol el kell kezdeni!
Kapott továbbá egy cipőt (köszi Trixi, Fefi), bár lehet, hogy előbb fogja rágni mint taposni, de kétségtelenül nagyon csini. A legyekkel egyre kevésbé szoros a barátsága, szerintem kezdenek kifogyni a közös
témákból, de én nem hibáztatom. Most őszintén, ti tudnátok hetekig beszélgetni pár plüss léggyel?
A legújabb hobbija az újság olvasás. Először gondoltam valami könnyedebbel kezdjük és aztán le is ragadtunk a képes újságoknál. A
babás magazinoknál megfigyeltem, hogy sokkal szívesebben nézi az arcokat, mint a mellszívó reklámokat (hiába, az én lányom, van ízlése), úgyhogy már megismertettem a bedobott szóróanyagokon keresztül a kerület összes képviselőjelöltjével. Remélem hamarosan megtanul lapozni is, mert így elég strapás az olvasgatása. Továbbá egyre többet mosolyog, még rám is, sőt most már mindenkire és mindenre, még a főpolgármester jelöltek fotóira is, ami ugyan csökkenti a rám mosolygás értékét, na de ne legyek telhetetlen, nem igaz?

2010. szeptember 23., csütörtök

06.hét


Ismét eltelt egy hét, újra jelentkezünk.

Lányunk felfedezte, hogy a síráson és röfögésen kívül akaratlagosan képes egyéb hangok kiadására. Mindent kommentál ami történik vele, és olyannyira lelkes, hogy még az álmait is próbálja megosztani velünk. Így amikor végre édesdeden alszik, mi akkor is felébredünk és ébren hallgathatjuk, ahogy álmában sikongat, kacag és nyüszög.
A héten kapott továbbá egy járókát. Így már nem csak éjszakai ketrece, hanem nappali kifutója is van az apja szerint. Egyelőre csupa jó és izgalmas dolog történik vele ott (még nem jött rá, hogy ez csak beetetés), úgyhogy tetszik neki, mi meg reméljük, hogy "this is the beginning of a beautiful friendship". Eleinte nem tűnt a járóka gyerekbarát megoldásnak, bár az a koncepció hogy van egy kis kuckója a lakás közepén ahonnan mindent lát és ahol biztonságban és vidáman játszik míg nekem lesz egyszerre két szabad kezem alapvető háztartási feladatokra, igen tetszetős. Még viccesen arra is gondoltam, hogy a járóka arra is jó lesz, hogy majd amikor már mászkál biztos, hogy nem fogok rálépni. De így, hogy a fényviszonyokon kívül nincs jelentős különbség a nappal és éjszaka között, és napi 24 órában alvajáróként közlekedek, nem is olyan megvetendő ez az előny. A járókája felett prüntyögő zenére legyek és katicák szállnak egy virág körül (köszi Eszter!), kb. 3 percig vigyorogva nézi és lelkesen elbeszélget velük a világ fontos kérdéseiről, aztán elunja. Ekkor manuálisan új mozgáskombinációkat kell rakni a szerkezetbe hogy ne nyüszögjön a szórakoztatásért - igazán nem értem a játékgyártókat, hogy miért nincs több funkció ezeken a kütyükön. Továbba a lányunk zenei izlése is sokkal kifinomultabb mint az az ismétlődő fél perces dallam, Vivaldi és a speciális babás Queen feldolgozás (http://www.rockabyebabymusic.com/ecom2/index.php/music/rockabye-baby-lullaby-renditions-of-queen.html ) a kedvencei.
Borka már a 4 kilós babák vidám táborát népesíti, de még mindig mindenki azt mondja, hogy "húú, de kicsi!", amikor elsőként meglátja. Jó, jó értem én, hogy van aki ekkora súllyal születik. Számomra azonban elképzelhetetlen, hogy egy ekkora baba hogy fért volna el bennem, a szülésre már nem is gondolok. Persze sokkal nagyobb is lehetne, de amatőr módon arra pazarolja a nagy nehezen megszerzett kalóriáit, hogy ficánkoljon ahelyett, hogy zsírszövetet építene.
Vannak új képek is, de gyenge idegzetűeknek csak óvatosan! Hurkák is láthatóak!

2010. szeptember 16., csütörtök

05. hét


Nagy híreim vannak!
Kezdjük a rosszal. A Plüssfejű kopaszodik!!! Teljesen földhöz vágott a felismerés. Pont télre lesz kopasz? Bár az apja szerint csak cseréli a bundáját és télre növeszt majd egy jobbat. Remélem. Minden csecsemőnek úgy hullik ki a babahaja, hogy lehet látni hogy hogyan fektetik, na mármost a mi gyerekünk először a homlokán és a feje búbján kezdett el kopaszodni. Mielőtt bárki is meggyanúsítana, hogy fejjel lefelé altatjuk egy szem lányunkat, elárulom, hogy azért ott, mert ott szoktam a kis plüss fejét a legtöbbször simogatni. Oh, nem, amúgy nem kényeztetjük el. És hogy további bizonyítékokat szolgáljak arról, hogy tényleg nem is bírna a lányunk (akit így kopaszon a plüssfejű helyett kénytelen leszek a hasonlóan találó, Hordóhas elnevezéssel illetni) fejjel lefelé lenni, elárulom, hogy nyűgösebb napjain azt is nehezményezi, ha lefelé megyünk a babakocsival. Mivel dombon lakunk, kicsit nehéz megoldani, hogy csak vízszintesen sétáljunk és a mindig fölfelé haladó útvonalat sem fedeztem még fel. Szóval miután hónapokon keresztül fontolgattuk, hogy 3 vagy 4 kerekű legyen a babakocsink és azok a kerekek hogyan helyezkedjenek el, gyakran megesik, hogy a hátsó két kerekére billentett babakocsival lavírozok. Mondtam már, hogy amúgy nem kényeztetem el?
A másik nagy hír, hogy kinőtte az első ruháit. Tudom ez később nem fog ilyen katartikus örömet okozni, de mégis első gyerek...
Továbbá ha sokáig gügyögnek neki, akkor MOSOLYOG. De rám még sose. Úgy látszik ezzel a szívességgel csak a hódolóit illeti, engem egyszerű kiszolgáló személyzetnek tart. Pedig egyre gyakrabban adom tudtára, hogy az a finom belőlem jön, de hiába. Ma este ismét félredobtuk elveinket és korábbi elhatározásunk ellenére még mi is elkezdtünk neki gügyögni, hátha, de ezzel csak azt értük el, hogy teljesen megrökönyödve, tátott szájjal meredt ránk. Bosszúból azt terjesztem, hogy amit a többiek látnak, az nem is mosoly, hanem csak véletlenül úgy grimaszol, de senki nem hisz nekem.

2010. szeptember 9., csütörtök

04.hét


Újabb fejezettel szolgálunk Plüssfejű Zsarnokunk életéből. Igen, igazi kis zsarnok! A legdurvább terrorszervezetek is példát vehetnének módszereiről: tartós alvásmegvonás és a nap 24 órájában a hét 7 napján bármikor felvisító szívet- és dobhártyáttépő hang. Az egyik gyerekorvos szerint minden csecsemő egy idő után kifejleszt egy olyan sírást aminél biztosan fel fogják venni. A mi lányunk vérprofi! Egy pisilésnyi idő alatt úgy be tudja hergelni magát, hogy megszokott gáááá-gáááá-gáááá egy öö-öö-ő-t követően vészjósló csendbe csap át, majd elkezd vörösödni a feje és nem vesz levegőt. Na ilyenkor még jó hogy felveszem, mert ahogy az apja szokta mondani, csak egy van belőle, szóval jobb ha vigyázok rá. Ha valaki sorstárs és ugyan annyira nincs karizma, mint nekem, akkor elárulom, hogy egy ilyen újszülött gondozása a legjobb edzésprogram: egy növekvő méretű súly órákon keresztül felváltva statikus és dinamikus mozgásra késztet, a lazsálást pedig erőteljes hang jelzi. És ha már az edzettségnél tartunk, ha felnőtt létemre utánoznom kéne azt az őrült kar és lábmunkát, amit egy csecsemő művel, állítom délután ötre kifáradnék. Rejtély számomra Borka hogy bírja 11-ig... De egy biztos, a karizmokon kívül egy kis baba leginkább az ember öniróniáját és türelmét fejleszti! :-)

És hogy milyen szívderítően aranyos és miért nem lehet soha haragudni rá, azt ti is láthatjátok az új képen.

2010. szeptember 2., csütörtök

03. hét


Örömmel jelentjük, hogy lányunk elkezdett hurkásodni. Apja félelmei (hogy fog ez a lány így futni???) kezdenek eloszlani, már csak az aggaszt minket, hogy fogjuk ilyen fülekkel férjhez adni? Mert nem elég, hogy néha lekonyul, mint a nyuszinak, de ráadásul kócos rajta a szőr! Annak ellenére, hogy nem fiú, kaján vigyorral képes mindenkit lepisilni, akit csak módjában áll. Már így járt a dédanyja, a nagyanyja, a gyanútlan gyerekorvos és az anyja is. Lehet, persze hogy így jelzi a területét. (Apját még csak lehányta és megharapta a fülét, de ő ezt kitüntetésnek veszi.)

Van valami ötletetek, hogy a csecsemők milyen szenzorral érzékelik a kiságyat? Ha elalszik és fel-alá sétálunk vele, akkor békésen szuszog, ha föl-le lifteztetjük, akkor is nyugodtan hortyog tovább. Viszont ha elindulunk a kiságy felé, már elkezd ficánkolni, a cél két méteres körzetébe érve már fél szemével szemrehányóan ránk sandít, az ágy feletti 20cm-es függőleges tengelyű mozgás pedig épp elég arra, hogy úgy felpattanjanak a szemei mintha rugósak lennének. Körülbelül fél percen belül a gombszemek könnybe lábadnak és erőteljes hanghatással is tudtunkra adja, hogy felháborítja ez a kegyetlen bánásmód, ő igenis karban ringatva szeretne tovább aludni, még akkor is, ha felnőtt szemmel ez nagyságrendekkel kényelmetlenebbnek tűnik. Azért néha sikerül kicselezni a kisasszonyt. Úgyhogy sanyarú sorsa van Borka lányunknak.