Örömmel jelentjük, hogy lányunk elkezdett hurkásodni. Apja félelmei (hogy fog ez a lány így futni???) kezdenek eloszlani, már csak az aggaszt minket, hogy fogjuk ilyen fülekkel férjhez adni? Mert nem elég, hogy néha lekonyul, mint a nyuszinak, de ráadásul kócos rajta a szőr! Annak ellenére, hogy nem fiú, kaján vigyorral képes mindenkit lepisilni, akit csak módjában áll. Már így járt a dédanyja, a nagyanyja, a gyanútlan gyerekorvos és az anyja is. Lehet, persze hogy így jelzi a területét. (Apját még csak lehányta és megharapta a fülét, de ő ezt kitüntetésnek veszi.)
Van valami ötletetek, hogy a csecsemők milyen szenzorral érzékelik a kiságyat? Ha elalszik és fel-alá sétálunk vele, akkor békésen szuszog, ha föl-le lifteztetjük, akkor is nyugodtan hortyog tovább. Viszont ha elindulunk a kiságy felé, már elkezd ficánkolni, a cél két méteres körzetébe érve már fél szemével szemrehányóan ránk sandít, az ágy feletti 20cm-es függőleges tengelyű mozgás pedig épp elég arra, hogy úgy felpattanjanak a szemei mintha rugósak lennének. Körülbelül fél percen belül a gombszemek könnybe lábadnak és erőteljes hanghatással is tudtunkra adja, hogy felháborítja ez a kegyetlen bánásmód, ő igenis karban ringatva szeretne tovább aludni, még akkor is, ha felnőtt szemmel ez nagyságrendekkel kényelmetlenebbnek tűnik. Azért néha sikerül kicselezni a kisasszonyt. Úgyhogy sanyarú sorsa van Borka lányunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése