Emese egy
űrhajóst meghazudtoló pontossággal számolta vissza a napokat és az éjszakákat a
szülinapi felhajtásáig. Így hát ennek rendje és módja szerint alaposan megünnepeltük:
három torta, két vendégség és egy hegynyi ajándék lett a mérleg. Emesének
általában nehezebb ajándékot venni, mint Borinak, mert nővére révén amúgy is
hozzájut a nagylányos játékokhoz, de idén kész listája volt. Hetek óta az esti
kérdésfolyam része, közvetlenül a „holnap ugye nem lesz ovi után?”, hogy „mikor
lesz már nekem is nagy takaróm?”. Amikor egyik nap még este 11-kor sem tudtunk
túllépni a problémán és már az sem segített, hogy ismételgettem magamban, hogy
olyan gyerek egyszerűen nincs, aki soha
nem alszik el, feladtam a dolog meglepetés jellegét és tisztáztuk, hogy a
születésnapjára kap. Így is lett és az örömét szerencsére egy csöppet sem
csorbította, hogy előre tudta. Emese másik nagy vágya egy olyan baba volt,
amelyik tud járni. Érdekes, hogy Bori ennyi idősen fésülgetős és öltöztetős
kiadásra vágyott, míg Emesének ez pattant ki a kis okos fejéből. Ennél már csak
azon lepődtem meg jobban, hogy Kínában még ilyet is gyártanak! Baba, amelyik
áll, totyogva halad és ha ez nem lenne elég, még azt is mondja közben, hogy
„Tyatyatya”. Így Kati, Lili, Bobó, Fifi és Mimi baba népes társasága egy Tyatya
nevű babával is bővült Meskete legnagyobb örömére. Ezek után kész
megkönnyebbülés volt, hogy még a tőlünk kapott legónak is örült ünnepeltünk.
Emesének eddig csak duplója volt, de mindig tátott szájjal bámulta Borka
legóit, és ha nővére nem látta sutyiban játszott vele. Összességében még többet
is, mint maga a tulajdonos. Persze elárulom, hogy biztosra mentünk, első
legóként egy jégvarázsos Annás készlettel Mesinél garantált volt a siker.
GySzR:
És mit
kérdezett Mesi nyafizva a születésnapja hetén?
- Anya, mikor leszek már 5 éves???