2016. május 29., vasárnap

209.-303. hét



Emese egy űrhajóst meghazudtoló pontossággal számolta vissza a napokat és az éjszakákat a szülinapi felhajtásáig. Így hát ennek rendje és módja szerint alaposan megünnepeltük: három torta, két vendégség és egy hegynyi ajándék lett a mérleg. Emesének általában nehezebb ajándékot venni, mint Borinak, mert nővére révén amúgy is hozzájut a nagylányos játékokhoz, de idén kész listája volt. Hetek óta az esti kérdésfolyam része, közvetlenül a „holnap ugye nem lesz ovi után?”, hogy „mikor lesz már nekem is nagy takaróm?”. Amikor egyik nap még este 11-kor sem tudtunk túllépni a problémán és már az sem segített, hogy ismételgettem magamban, hogy olyan gyerek egyszerűen nincs, aki soha nem alszik el, feladtam a dolog meglepetés jellegét és tisztáztuk, hogy a születésnapjára kap. Így is lett és az örömét szerencsére egy csöppet sem csorbította, hogy előre tudta. Emese másik nagy vágya egy olyan baba volt, amelyik tud járni. Érdekes, hogy Bori ennyi idősen fésülgetős és öltöztetős kiadásra vágyott, míg Emesének ez pattant ki a kis okos fejéből. Ennél már csak azon lepődtem meg jobban, hogy Kínában még ilyet is gyártanak! Baba, amelyik áll, totyogva halad és ha ez nem lenne elég, még azt is mondja közben, hogy „Tyatyatya”. Így Kati, Lili, Bobó, Fifi és Mimi baba népes társasága egy Tyatya nevű babával is bővült Meskete legnagyobb örömére. Ezek után kész megkönnyebbülés volt, hogy még a tőlünk kapott legónak is örült ünnepeltünk. Emesének eddig csak duplója volt, de mindig tátott szájjal bámulta Borka legóit, és ha nővére nem látta sutyiban játszott vele. Összességében még többet is, mint maga a tulajdonos. Persze elárulom, hogy biztosra mentünk, első legóként egy jégvarázsos Annás készlettel Mesinél garantált volt a siker.

GySzR:

És mit kérdezett Mesi nyafizva a születésnapja hetén?
- Anya, mikor leszek már 5 éves???

2016. május 27., péntek

Emese 4 éves - Szülinapi különszám



Emese hónapok óta tiszteletbeli 4 évesnek és egy igazi nagylánynak tartja magát, de most végre valóban azzá vált. Papíron legalábbis biztosan, de szerencsére maradt még néhány kislányos vonása. Például reggelente ha megébred, akkor félig kinyitott szemekkel értem kiált az ágyból és ha kiveszem, azzal az igazi babás ragaszkodással csimpaszkodik és bújik oda hozzám és csupán csak ez a rövidke, de annál intenzívebb szeretgetés után nyitja ki teljesen a szemét. Egy igazi kis jókedvű leányzó, aki bármilyen viccen gurgulázva tud kacagni, imád bohóckodni és egy csöppet sem kell nógatni egy kis idétlenkedésért. Végtelenül kedves és jószívű, tökéletesen tisztában van azzal, hogy lehet valakit egy kis hízelgéssel fél perc alatt az ujja köré csavarni. Ráadásul ennek a képességnek a tudatában van és az arra érdemesnek ítéltek felé nem is fél használni. Ha viszont üres a gyomra, könnyen kijön a béketűréséből, ezért ezzel nem érdemes vele viccelni. Cserébe nincs panasz az étvágyára, kedvence a tészta és minden, amiben hús vagy csoki van, ezért valószínűleg szemében a csokis husi a gasztronómia csúcsa lenne. Imád gyurmázni és homokozni, magasra hajtja a hintát, odavan a játszóterekért, órákig képes meséket hallgatni és ő is belenőtt abba a korba, amikor elbűvölik a hercegnők. Emese az a típus, aki fél órákra belefeledkezik a játékba, építget, beszélget a kis állatkáival, szárnyal a fantáziája és imádja a szerepjátékokat. Bármi bármikor hajóvá válik, bármilyen lapos felületen süthetünk palacsintát, ami néha odaég, néha irtó finomra sikerül, néha cicának képzeli magát, néha lovácskának, legközelebb pedig lovasnak. Szóval ember legyen a talpán, aki követni képes a csapongásait, de én még jó pár évig szíves örömest ezen leszek, úgyhogy Isten éltesse sokáig!

2016. május 22., vasárnap

208.-302. hét



Ezt azért annyira bírom, hogy az óvodában zárás előtt bő egy hónappal megtartják az évzárót, csak hogy mindenki érezze, merre hány lépés. A héten hivatalos voltam mindkét lány csoportjának a műsorára, ahol mindketten brillíroztak. Borkáék az éneklős, szavalós vonalon maradtak és Bori kifejezetten ügyes volt. Tudom, hogy nagyon izgult és az ő teljesítménye eleve duplán számít, mert kifejezetten utál szerepelni. Mesiék csoportja néhány bemelegítő ének után két mesét adott elő, és az én színpadra kívánkozó Emesém volt a napocska, saját szöveggel, amit annak rendje és módja szerint szép hangosan és artikulálva elmondott. Onnantól kezdve a darab végéig kitartott az arcán a büszke és elégedett mosoly, és egy csöppet sem titkolta, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy most épp egyszerre volt ügyes és cuki. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy én büszkeségem miattuk egész héten kitartott.
         Emese bázisugró karrierbe kezdett a héten, ami sajnos súlyos kudarcba fulladt és remélhetőleg ezennel véget is ért. Én meg most már tudom, hogy mi lesz az a hang, ami rémálmaimban kísért (eddig az autók karosszériájának csikorgása volt a koccanások során): annak a puffanásnak a hangja, ahogy a 14 kilós hab teste a parkettára puffan a 160 centi magas emeleteságyról. Lett agyrázkódás, hányás, és ismét vendégeskedtünk egy pár napot a János gyerektraumán, ami épp elég volt, de még így is hálás vagyok, hogy nem lett nagyobb baja.

GySzR:

Szélmalomharcot vívok a lányokkal a reggeli fésülködés miatt. Amikor elkezdtem a fésülködés előnyös hozadékait ecsetelni, szóba került, hogy emiatt nem áll égnek a hajuk egész nap. Mire Emese elkerekedő szemekkel rám nézett és ez a mondat hagyta el a száját:
- De Anya, neked mindig égnek áll a hajad!
Kész. Lebuktam.