207.-301. hét

Az évszázados hidegrekord hétvégéjét sikerült Galyatetőn eltöltenünk. Néhány órát és az utolsó délutánt leszámítva az orrunkat sem volt kedvünk kidugni, így igen alaposan kihasználtuk a fürdő részleget és ráncosra áztattuk magunkat a medencékben. Borka egészen ügyesen úszik. A nagy medencét, ahol garantáltan nem ér le a lába, többször átúszta oda-vissza, én meg csak ámulva néztem. Emese órákon keresztül képes volt azt játszani, hogy kishalakra vadászó nagyhalak vagyunk és a derékig érő vízben ide-oda cikázva kergetjük a képzeletbeli zsákmányainkat, amiket ha sikerül megragadnunk, megsütünk és élvezettel elmajszolunk. Aztán mikor megunta, hatalmas váltássál fókák lettünk és csináltuk tovább ugyanazt.

         A szálló idén ráerősített az animációs programokra és animátorként alkalmaztak egy fiatal meleg párt. Egészen idilli volt a kép, ahogy a két fickó kisgyerekes anyukák és csemetéik gyűrűjében festették az üvegkép rózsákat (Pünkösd volt!). Egyikőjük mókusnak öltözve rendszeresen megjelent a vacsoránál is és kedélyesen csevegett a meglepetéstől mozdulatlanná meredt gyerekekkel. Annyira jellegzetes hangszínnel és hanghordozással beszélt ugyanis, hogy még Emesének is azonnal feltűnt, hogy itt csak egy mókus jelmezről van szó és onnantól kezdve már nappal is gond nélkül hívta Mókuskának a bácsit. Nagy bánatukra Mókuska esténként nem perdült táncra és nem szerveztek mini-diszkót, de az egyik esti fellépő zenekar ráérzett arra, hogyan lehet a 10 éven aluli kislány korosztályt a táncparkettre varázsolni. Elzával! Az első taktus felcsendülésére visítva rohantak és az énekesnőt túlharsogva énekelték mind a húszan, hogy „ez az el nem múló érzés a szenvedélyről szól…’. Természetesen az én lányaimmal az élen!

GySzR:

Kapaszkodjatok meg és mindenkit szeretnék előre emlékeztetni a tényre, hogy a gyerekek vizelete steril. A medencéből kiszállva megkérdeztem Emesét, hogy nem kell-e pisilnie. Erre szinte megvetően rám nézett és azt mondta:

- De Anya, olyan sokáig voltunk a vízben, már rég belepisiltem.