Emese hónapok
óta tiszteletbeli 4 évesnek és egy igazi nagylánynak tartja magát, de most
végre valóban azzá vált. Papíron legalábbis biztosan, de szerencsére maradt még
néhány kislányos vonása. Például reggelente ha megébred, akkor félig kinyitott
szemekkel értem kiált az ágyból és ha kiveszem, azzal az igazi babás
ragaszkodással csimpaszkodik és bújik oda hozzám és csupán csak ez a rövidke,
de annál intenzívebb szeretgetés után nyitja ki teljesen a szemét. Egy igazi
kis jókedvű leányzó, aki bármilyen viccen gurgulázva tud kacagni, imád
bohóckodni és egy csöppet sem kell nógatni egy kis idétlenkedésért. Végtelenül
kedves és jószívű, tökéletesen tisztában van azzal, hogy lehet valakit egy kis
hízelgéssel fél perc alatt az ujja köré csavarni. Ráadásul ennek a képességnek
a tudatában van és az arra érdemesnek ítéltek felé nem is fél használni. Ha
viszont üres a gyomra, könnyen kijön a béketűréséből, ezért ezzel nem érdemes
vele viccelni. Cserébe nincs panasz az étvágyára, kedvence a tészta és minden,
amiben hús vagy csoki van, ezért valószínűleg szemében a csokis husi a
gasztronómia csúcsa lenne. Imád gyurmázni és homokozni, magasra hajtja a
hintát, odavan a játszóterekért, órákig képes meséket hallgatni és ő is
belenőtt abba a korba, amikor elbűvölik a hercegnők. Emese az a típus, aki fél
órákra belefeledkezik a játékba, építget, beszélget a kis állatkáival, szárnyal
a fantáziája és imádja a szerepjátékokat. Bármi bármikor hajóvá válik,
bármilyen lapos felületen süthetünk palacsintát, ami néha odaég, néha irtó
finomra sikerül, néha cicának képzeli magát, néha lovácskának, legközelebb
pedig lovasnak. Szóval ember legyen a talpán, aki követni képes a csapongásait,
de én még jó pár évig szíves örömest ezen leszek, úgyhogy Isten éltesse sokáig!
2016. május 27., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése