209.-303. hét

Emese egy űrhajóst meghazudtoló pontossággal számolta vissza a napokat és az éjszakákat a szülinapi felhajtásáig. Így hát ennek rendje és módja szerint alaposan megünnepeltük: három torta, két vendégség és egy hegynyi ajándék lett a mérleg. Emesének általában nehezebb ajándékot venni, mint Borinak, mert nővére révén amúgy is hozzájut a nagylányos játékokhoz, de idén kész listája volt. Hetek óta az esti kérdésfolyam része, közvetlenül a „holnap ugye nem lesz ovi után?”, hogy „mikor lesz már nekem is nagy takaróm?”. Amikor egyik nap még este 11-kor sem tudtunk túllépni a problémán és már az sem segített, hogy ismételgettem magamban, hogy olyan gyerek egyszerűen nincs, aki soha nem alszik el, feladtam a dolog meglepetés jellegét és tisztáztuk, hogy a születésnapjára kap. Így is lett és az örömét szerencsére egy csöppet sem csorbította, hogy előre tudta. Emese másik nagy vágya egy olyan baba volt, amelyik tud járni. Érdekes, hogy Bori ennyi idősen fésülgetős és öltöztetős kiadásra vágyott, míg Emesének ez pattant ki a kis okos fejéből. Ennél már csak azon lepődtem meg jobban, hogy Kínában még ilyet is gyártanak! Baba, amelyik áll, totyogva halad és ha ez nem lenne elég, még azt is mondja közben, hogy „Tyatyatya”. Így Kati, Lili, Bobó, Fifi és Mimi baba népes társasága egy Tyatya nevű babával is bővült Meskete legnagyobb örömére. Ezek után kész megkönnyebbülés volt, hogy még a tőlünk kapott legónak is örült ünnepeltünk. Emesének eddig csak duplója volt, de mindig tátott szájjal bámulta Borka legóit, és ha nővére nem látta sutyiban játszott vele. Összességében még többet is, mint maga a tulajdonos. Persze elárulom, hogy biztosra mentünk, első legóként egy jégvarázsos Annás készlettel Mesinél garantált volt a siker.

GySzR:

És mit kérdezett Mesi nyafizva a születésnapja hetén?

- Anya, mikor leszek már 5 éves???