65.-158. hét

Jelentem visszaértünk a maratoni nyaralásból, egy hegynyi szennyessel, és csak egy kicsit fáradtabban, mint indulás előtt. Visszahoztuk a két bronzbőrű, kiszőkült hajú gyermeket is. Borka loknijai aranylóak és szép egyenletesen sötétszőkék lettek, Emesének meg egy-egy hajszála platinaszőkévé vált, és tisztára úgy néz ki, mintha órákig melíroztatta volna egy fodrásszal. Így hogy hazaértünk családilag megültük Borka harmadik születésnapját, ahogy kérte, úgy hogy minden felnőtt itt legyen. Volt sok lufi, két torta gyertyával és ami a legfontosabb, marcipánfigurával, valalmint hegyben érkeztek az ajándékok.

         Fura, hogy az itthoni közegben könnyebb észrevenni milyen sokat fejlődött Meskete. Borka nagy húzóerő, irtóra igyekszik mindent utánacsinálni. Felül már a motorra és már nem csak hátrafelé tud menni (ezen a téren Bori nagy konkurenciát lát benne és félti a bringáját rendesen). Már egész ügyesen kanalaz, sőt a villával is eszik: gondosan kézzel rászúrja az ételt, majd betornázza a szájába. Már ő is próbálgat rajzolni a ceruzákkal, ha a nővére babázik ő is megeteti az övéit egy cumisüveggel. A legcukibb, hogy már tudja rázni a fejét, úgy mutatja, hogy „nem”. Ráadásul még hangsúlyosabbá teszi a dolgot azzal, hogy közben lehunyja a szemét. Egyelőre mindenre nem a válasza, és Bori előszeretettel kérdez tőle, aztán jókat kuncognak, amikor Emese szédülésig rázz a fejét. Pedig már igent is tud bólogatni, ezt egyértelműen Bori tanította neki, ilyenkor teljes testéből helyesel, de szerintem ezt még nem kapcsolta össze az „igen” jelentésével. Ha ugyanis azt szeretné jelezni, úgy tesz, mint anno Borka, a két kis kezével csapkod, mint egy felszállni készülő kismadár. Persze ha utánzásról van szó, Borkát sem kell félteni, egy kis extra figyelem reményében ő is gond nélkül visszavedlik kisbabába és elfelejt beszélni, vagy szobatisztává érni. Az a reményem, ugyanis, hogy nyár végére Bori túl lesz ezen, most már végképp elszállt. Leginkább tojik az egészre, de szó szerint. Ha akar, akkor igenis tudja a wc-be intézni a dolgát, éjszaka már nincs is gond, viszont legtöbbször esze ágában sincs emiatt bármilyen tevékenységet is megszakítani, vagy egyszerűen sokkal szórakoztatóbb pocsolyákat csinálni a lakás legváratlanabb helyein – az asztal alatt, a váltásnadrágja tetején, vagy egyszerűen a szoba közepén. Ilyenkor terpeszállásban áll és nézi hogyan csorog a pisi. Ezt Emese is irtó érdekesnek találja, csak nekem áll égnek a hajam, amit viszont mindketten nagyon szórakoztatónak találnak. És valószínűleg ezért csinálja Bori ezt az egészet, meg látja, hogy ez fontos nekem. De hát hogy ne lenne fontos, amikor már a hócipőm tele van, hogy napi 4-5 váltásruhát mosok, plusz még Emese vagy az én zoknijaimat, mert a váratlanul szembejövő pisitócsákba egy nap egyszer tuti valaki belelép. Utolsó reményem, hogy majd az oviban nem Emesét, hanem a többi gyereket utánozva sikerül…

GySzR:

Most csak gyöngyszemeim vannak:

Versely, mint persely és kipojbáj a kipróbálra.

64.-157. hét

A nyaralásunk utolsó állomásaként még feltekeregtünk a Bakonyba egy pár napra, nem elhanyagolható szempontként ekkor volt a Honvéd kupa tájfutó verseny is… Borka is indult a gyerekversenyen, ha már igazi bozótruhája is van (igaz, még nem volt hajlandó felvenni, mert nem rózsaszín.) A futamon 2 méter után belelépett a csalánba, ez már egy kicsit elvette a lelkesedését, aztán hárman megelőzték, ami továbbra sem sarkallta futásra, majd a cél előtt 10 méterrel bepisilt és egy centit sem volt hajlandó száraz bugyi nélkül megtenni (ilyenkor persze nagyon zavarja), így átöltözéssel együtt azt hiszem nem sok esélye maradt. Abban bíztam, hogy mire hazaérünk a szőnyegekkel teli lakásba, addigra sikerül Borkának szobatisztává válnia, de a jelek nem erre utalnak. Azt hittem annál már nem lehet rosszabb, amikor egyik nap miután a negyedik váltás ruhájába is belepisilt, mondtam neki, hogy nincs több, de nem gond, majd megszárad. Innentől kezdve többet már nem is szólt, ha bement, kivéve akkor, amikor egy étterem közepén állva keletkezett alatta tócsa, de akkor jó hangosan, még a konyhán is hallották. Apa még sosem fizetett ilyen gyorsan. Emesém is kitett magáért, mert pont ekkorra időzített a két felső négyes fogának növesztését. Ezt az állapotot legkönnyebben függőleges helyzetben tudja átvészelni, ami számomra főleg éjszakánként jelentett nehézséget. Azért voltak vidámabb pillanatok is, hiszen végigjártuk a veszprémi állatkertet, rengeteg játszótéren rohangáltak, Bori annyi fagyit evett, hogy odaáig is eljutottunk, hogy volt, hogy nem kért, láttunk bicikli versenyt (Emese szerint höööööő!) és még erdőben is kirándultunk. Itt kiderült, hogy a lányok szemében a kirándulás kvintesszenciája a bot. Bot nélkül nem lehet kirándulni, az első és legfontosabb, a megfelelő bot miharabbi fellelése. Botból sosem lehet elég, eleve minimum kettő kell. A bot egyszerre lehet túl hosszú, túl rövid és túl görbe vagy túl egyenes, túl göcsörtös és túl elágazó, de lényeg az, hogy hiába kell hamar, sose szabad túl gyorsan megtalálni. A botot, (mit botot, botokat!) egy idő után nehéz vinni, de eldobni sem lehet, így „csak fogd egy kicsit” felkiáltással a séta jelentős részén én cipelem. És ami még jó hír, hogy már Meskete is belenőtt a botozásba, így egy kiirtott erdőnyi bot mellett is össze tudnak veszni egyetlen egyen. De a lényeg az, hogy egyik sem szúrta ki a másik vagy saját szemét, jó levegőn voltunk, lebarnultunk, elfáradtunk, úgyhogy irány vissza a szürke hétköznapokba...

GySzR:

Borka egész este arról magyarázott, hogy hogyan kell a gólyákat keresni az erdőben. Beletelt pár mondatba, mire leesett, hogy a bójákról beszél!

Születésnapi különszám: Bori 3 éves

Igen, tényleg, a mi kis Borink már 3 éves, majdnem ovis nagylány. Újfent kinőtte az összes ruháját, már alulról súrolja az egy métert, és gyerekcipők között már szinte csónaknak számító 25-ös méretet hordja. Kedvenc ruhadarabja a zokni és a kötött sapka, és viselésüket nem teszi függővé olyan másodlagos körülményektől, mint például az időjárás. Rózsaszínből és Hello Kitty-ből sose lehet elég, a csúcsok csúcsa pedig rózsaszín Hello Kitty. Az egyetlen vigaszom, hogy nem lehet egyedül ezzel, mert egész iparág épül erre a témára. Az öltözködés minimum fél óra és ebből 25 percig csak válogat. Mi lesz, ha még kamaszodik is! A maradék öt percben viszont nagyon ügyesen egyedül öltözik, és ha közben csak véletlenül is hozzáérek akkor újra levetkőzik, mert EGYEDÜL! – csak így szimplán, lényegre törően megfogalmazva. Mert öntudat aztán van itt kérem szépen! Eleinte azt hittem, hogy a valószínűségszámítás alapjait rengeti meg, hiszen az esetek 90 százalékában kacsaláb vette fel a lábbelijeit. Aztán lebukott, és észrevettem, hogy ha véletlenül egyből jól veszi, akkor is gyorsan megfordítja, mert így kiprovokálhat egy extra rászólást. Kifejezetten szelektív hallása van, ha kérek valamit, azt tuti nem hallja meg, és nem arról van szó, hogy „egyik fülén be, másikon ki”, mert ez definícióból adódóan feltételezi, hogy az információ átmegy a fején, ami Borinál kizárt. Nagyon szereti a banánt, a gyümölcsjoghurtot, az uborkát és mindent, aminek köze van a kolbászhoz. Ügyesen tud gyöngyöt fűzni, színezni, él hal a matricákért és nagy vágya, hogy élőben lásson egy szivárványt. Továbbra is örömmel a duplózik, bármikor kapható egy kis mese olvasásra, végre belenőtt a mondókázásba, de ha valamelyikre nem emlékszik, szíves örömest halandzsázik is, az abszolút favorit viszont továbbra is a babázás.

         Borka idén is családi nyaralást kapott szülinapjára – na jó ez így ferdítés, azért más ajándék is csurrant csöppent. Egy kupacnyi babán kívül kapott egy felfújható krokodilt is, akit Fridolinnak nevezett el a Barátnőm Bori sorozat krokodilja után. Innentől kezdve pedig szíves örömest pancsolt a víztől kellő távolságot tartva az új szerzeménye hátán. Természetesen torta is volt, rózsaszín, gyertyával, marcipánnal és a nagy nap örömére életében először igazi nagy ágyban alhatott.

         Drága Borka, Isten éltessen sokáig!

GySzR:

- Borka, mit szeretnél születésnapodra?

- Babát. Sok Babát. Nagyon sok babát!

63.-156. hét

Épp hogy sikerült mindent kimosni és elrámolni, már indultunk is tovább a Balatonra. Elsőként Juditék láttak minket vendégül a déli parton, nagyon jól éreztük magunkat. A csajok egész sereg hódolót gyűjtöttek maguk köré, egész nap ettek, hatalmasakat pancsoltak, a 29 fokos Balatont már ők is megfelelőnek találták. Borka száját végre nem alaptalanul hagyta el a kedvenc mondata a Bogyó és Babócából: Vitorlázunk! Bár egy kicsit meglepődött, mert ott arról nem volt szó, hogy mentőmellényt is kell venni, de a kapitány könyörtelen volt. Aztán Juditékhoz visszatért a nyugalom, mi meg továbbálltunk, méghozzá Borka nagy ámulatára egy olyan hajóval, ami autót is visz, és végül Tihanyban kötöttünk ki. Itt Borkának megágyaztak a nagy ágyban, és ez annyira megtetszett neki, hogy közölte, hogy akkor ott szeretne aludni. Mivel eddig ez ügyben igen nagy ellenállásba ütköztem otthon, gondoltam nem leszek semmi rossz elrontója, és simán ment is a dolog. A víz közben lehűlt egy kicsit, ez Emesének okozott a legnagyobb csalódást. Hatalmas vehemenciával nekiindult ugyanis, követelődzve, hogy oda-oda! Aztán amint elért a már vizes lépcsőig és közvetlen kapcsolat lépett fel a Balaton és a lába között, ugyanolyan sebességgel lépett vissza a még száraz helyre. Az utánunk érkezők legnagyobb örömére ezt még jó párszor megismételte és percekig topogott a stég lépcsőjén, majd durcásan visszatotyogott a homokozóba. Azért szerencsére a benti medencében minden nap hatalmas pancsolást csaphattunk. Most már Borka is kifejezetten bátor, eddig csak Meskete szórakozott azzal, hogy a víz partjáról (szerencsés esetben) a karjainkba vetődik, pár nap alatt Bori is rákapott az ízére. Idén is rengeteget homokoztak, játszótereztek, ettek, kacsákat etettek, rohangáltak és ez évben még az Apátsághoz is eljutottunk. Soha rosszabbat!

GySzR:

Borka vitathatatlanul a rózsaszín korszakát éli. Minden tetszik neki, ami rózsaszín. Ha valami mégsem az, de valamilyen csoda folytán felkeltette az érdeklődését, azt mondja:

- Anya nekem az nagyon tetszik! Veszel nekem olyat? Rózsaszínben!

62.-155. hét

Mamiék még ráadásban elvittek minket a Velencei-tóhoz nyaralni, méghozzá szállodába. Ez az intézménytípus Borka szemében egy paradicsomi hely: van svédasztal, játszóház és nem kell délután aludni (bár ez utóbbira most sikerült párszor rácáfolni). Itt még külön tetézi a dolgot Ele-fülöp, aki a hotel legnagyobb marketing fogása. Egy elefánt figura, aki a gyerekmenü táblájától, a gyerekmedence faláig mindenhonnan visszaköszön és minden este embernagyságúban megjelenik a gyerekdiszkóban, hogy eltáncoljon egy koreográfiát 3 számra. Borka emlékezett rá farsangról és visítva ugrált, amikor meglátta. Emesénk is magán kívül volt örömében, le nem vette róla szemét, mutogatott rá és egyszer, amikor nagy nehezen sikerült a közelébe férkőznie, megharapta a farkát. Amúgy hihetetlen milyen két táncos lábú kis csajszim van! Ha zenét hallanak, mindkettőnek fülig szalad a szája és eszeveszett forgásba kezdenek, olyanok, mint valami mini-dervisek. És ez csak az egyik levezetési formája az óriási mozgásigényüknek. Míg más gyerekek békében ülnek a fenekükön, az enyémek egy másodpercig sem maradnak nyugton és egész nap folyamatosan zsizsegnek, már nézni is fárasztó őket, nem hogy rohangálni utánuk. A dolog az étkezéseknél vált a legszembetűnőbbé, amikor Emesét még a legfinomabb falatokkal, a korlátlan mennyiségű összetrutymákolható süteménnyel és a legfantasztikusabb és mozgalmasabb kilátással sem lehetett tíz percnél hosszabb időre az etetőszékbe szögezni. Onnantól kezdve fel-alá rohangált, lerángatta az asztalszoknyákat, néha tesztelte, hogy észrevesszük-e ha meglóg és próbálta Borkát is magával csábítani, hozzáteszem, igen jó hatásfokkal. Pedig minden egyéb formán is igyekeztünk lefárasztani őket. A kánikulára való tekintettel rengeteget pancsoltak. Meskete minden félelemérzet nélkül vetődik a vízbe és mostanra Borka is végre megkedvelte a pancsolást. Azért továbbra is óvatos duhaj és nyaktól fölfelé igyekszik szárazon maradni, de már alig lehetett kivakarni a medencéből. A nyaralás végére még a tóba is bemerészkedtek úszógumi, karúszó biztosítása mellett.

         Szóval jól éreztük magunkat mindannyian, köszönjük!

GySzR:

Ha megszámolnánk, hogy melyik szó hagyja el legtöbbször Borka száját, akkor torony magasan az akajom vezetne, még a miértet is megelőzve… Mindenfajta igyekezetem ellenére, pedig ennek hatására én meg azt szajkózom egész nap, hogy Bori! Szeretnéd, igaz?