204.-298. hét

A héten volt a születésnapom (természetesen a 28-at ünnepeltem most már sokadszorra) és Emese a vártnál rosszabbul viselte a felhajtást. Konkrétan teljesen kiborult, hogy milyen igazságtalan, hogy már megint születésnapja van valakinek, aki nem ő. És egyébként is ő most már nagylány, magára eleve úgy tekint, mint aki 4 éves, csak mi, galád családja ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni és végre őt is megünnepelni. Borka viszont a vártál sokkal jobban viselte a születésnapomat, tőle ugyanis rengeteg ajándékot kaptam. A legváratlanabb dolgokat selyempapírba csomagolja, csillogós celluxszal atombiztosan leragaszgatja és éneklés és fülhúzások kíséretében átadja. Egy kártyalapot is kaptam, gondosan választotta a kör Dáma, amire azt mondta, azért választotta, mert szivecskés és olyan nagyon szép, mint én. Hát kell ennél jobb ajándék?

GySzR:

Ha megyünk az utcán egymás mellett, de azért tisztes távolságban és Emese megbotlik és elesik, akkor az első ijedtségen túljutva feláll, leporolja magát és rám támad:

- Anya ez te voltál! – és ha értetlenül és ártatlanul nézek rá, még hozzáteszi – de igen, láttam te csináltad!

203.-297. hét

Borkának hihetetlen alvókája van. Lekapcsolom este a villanyt (fél kilenckor, amikor a kissé svindlis módon felüvölt a tigris, a kilenc órai hangjel az órán), belekezdek egy Tündérbogyós mesébe és szerintem az első oldal alatt elalszik. És onnantól kezdve alszik, mint a tej és egy csöppet sem billenti ki a béketűréséből, hogy ilyenkor kezdődik Emese különszáma. Meskete egy csöppet sem álmos este, és ezt érzi a leginkább alkalmas időpontnak, hogy csevegjünk a világ nagy kérdéseiről, hogy bunkereset játsszon a plüss állataival a takarója alatt vagy több órás lejátszási listát állítson össze és követeljen altatódalokból. Kaptam egy mesekönyvet (Aludj el szépen Bendegúz!), amiről azt ígérték, hogy ettől aztán minden gyerek garantáltan bealszik. Sőt, a bevezetőjében külön figyelmeztetnek minden gyanútlan olvasót, hogy mozgó gépjárműt vezető egyén társaságában tilos felolvasni. Gondoltam, Emese a tökéletes tesztalany. A mese arról szól, hogy egy nyuszi nem tud elaludni, ezért útnak indul, hogy meglátogassa Ásító Pepítót, aki majd álmot varázsol a szemére és útközben sok mindenkivel találkozik, akik jó tanácsokkal látják el elalvás ügyben, mindezt irritálóan unalmasan és vonatatott módon. Legyünk őszinték, még gyerekszemmel nézve sem egy lebilincselő krimi, főleg ha már nem először hallja a célszemély, ezáltal Emesét sem köti le annyira, hogy hallatán nyugton feküdjön és figyeljen. A sztorin kívül a mese másik eszköze, hogy mint valami autogén tréning azt sugallja a gyereknek, hogy lélegezzen mélyeket, az őt foglalkoztató gondolatokat tegye el másnapra és lassuljon le stb. Ha esetleg Mesi fél füllel hallgatja, akkor egy biztos, a „lazítsd el magad” felszólítás után hangosan és gurgulázva kacagni kezd, mert valamiért a lazítani szó, az ő szemében rém mulatságos. Röviden összefoglalva, ami tuti recept Bendegúzéknál, az valahogy a mi családunkban nem jött be. Kár, pedig jó lenne valami tuti recept.

GySzR:

Március 15 óta a gyerekek még mindig előszeretettel éneklik, hogy „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”.

- Bori, tudod mi jelent az, hogy magyar szabadság?

- Igen, amikor mindenki szabadságon van és nem dolgozik!

202.-296. hét

Az egész úgy kezdődött, hogy heti kétszer reggel korán indulok dolgozni, hogy korán elmehessek a lányokért az oviba. Igazándiból mindent előkészítve félig a lépcsőházban felöltözve sem tudtam olyan halkan összekészülni reggel, hogy Bori ne ébredjen fel rá. Aztán magától is felébredt és végül oda fajult a dolog, hogy mostanra minden áldott hajnalban felébred hat körül (sőt ha olyan vidám napra virradunk, hogy hétvége van, még hamarabb). Én meg bevallom őszintén nem vagyok ilyenkor friss és üde (és még sok minden más sem…) de mesenézés szempontjából korábbi önmagamhoz képest kifejezetten kompromisszumkész. Ennek ellenére határozottan próbálom húzni az időt, hogy minél később kelljen kikelni az ágy melegéből és elindítani az éppen aktuális kedvenc mesét. Ezért Borival megállapodtunk, hogy csak akkor ébreszt fel, ha már túl van a pisilésen. Aztán megkértem, hogy kapcsolja be a számítógépet, és csak akkor ébresszen, ha már felállt a rendszer. Aztán meg hogy csak akkor szóljon, ha annyira felállt a rendszer, hogy el lehet indítani a rókás ikont. És végül egy reggel azon kaptam magam, hogy Bori a kedvencek közül kiválasztotta a Youtube-ot, elindította a mesét, kirakta teljes képernyőre és becsukta a reklámot. Mindezt az egérpadon ügyeskedve, autodidakta módon elsajátítva. Attól tartok, elindult a lejtőn. És ráadásul én löktem le a reggeli lustálkodásommal…

GySzR:

- Anya, mennyi 1 meg 3? – érdeklődött Emese.

- 4.

- Neeeem! 2 meg 2 a 4! – mondta ellentmondást nem tűrően.