Az egész úgy
kezdődött, hogy heti kétszer reggel korán indulok dolgozni, hogy korán
elmehessek a lányokért az oviba. Igazándiból mindent előkészítve félig a
lépcsőházban felöltözve sem tudtam olyan halkan összekészülni reggel, hogy Bori
ne ébredjen fel rá. Aztán magától is felébredt és végül oda fajult a dolog,
hogy mostanra minden áldott hajnalban felébred hat körül (sőt ha olyan vidám
napra virradunk, hogy hétvége van, még hamarabb). Én meg bevallom őszintén nem
vagyok ilyenkor friss és üde (és még sok minden más sem…) de mesenézés
szempontjából korábbi önmagamhoz képest kifejezetten kompromisszumkész. Ennek
ellenére határozottan próbálom húzni az időt, hogy minél később kelljen kikelni
az ágy melegéből és elindítani az éppen aktuális kedvenc mesét. Ezért Borival
megállapodtunk, hogy csak akkor ébreszt fel, ha már túl van a pisilésen. Aztán
megkértem, hogy kapcsolja be a számítógépet, és csak akkor ébresszen, ha már
felállt a rendszer. Aztán meg hogy csak akkor szóljon, ha annyira felállt a
rendszer, hogy el lehet indítani a rókás ikont. És végül egy reggel azon kaptam
magam, hogy Bori a kedvencek közül kiválasztotta a Youtube-ot, elindította a
mesét, kirakta teljes képernyőre és becsukta a reklámot. Mindezt az egérpadon
ügyeskedve, autodidakta módon elsajátítva. Attól tartok, elindult a lejtőn. És
ráadásul én löktem le a reggeli lustálkodásommal…
GySzR:
- Anya, mennyi 1 meg 3? – érdeklődött
Emese.
- 4.
- Neeeem! 2 meg 2 a 4! – mondta
ellentmondást nem tűrően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése