A héten volt a
születésnapom (természetesen a 28-at ünnepeltem most már sokadszorra) és Emese
a vártnál rosszabbul viselte a felhajtást. Konkrétan teljesen kiborult, hogy
milyen igazságtalan, hogy már megint születésnapja van valakinek, aki nem ő. És
egyébként is ő most már nagylány, magára eleve úgy tekint, mint aki 4 éves,
csak mi, galád családja ezt nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni és végre őt is
megünnepelni. Borka viszont a vártál sokkal jobban viselte a születésnapomat,
tőle ugyanis rengeteg ajándékot kaptam. A legváratlanabb dolgokat selyempapírba
csomagolja, csillogós celluxszal atombiztosan leragaszgatja és éneklés és
fülhúzások kíséretében átadja. Egy kártyalapot is kaptam, gondosan választotta
a kör Dáma, amire azt mondta, azért választotta, mert szivecskés és olyan nagyon
szép, mint én. Hát kell ennél jobb ajándék?
GySzR:
Ha megyünk az
utcán egymás mellett, de azért tisztes távolságban és Emese megbotlik és
elesik, akkor az első ijedtségen túljutva feláll, leporolja magát és rám támad:
- Anya ez te voltál! – és ha értetlenül és ártatlanul nézek
rá, még hozzáteszi – de igen, láttam te
csináltad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése