89.hét

Figyelem! Gyerekszáj rovat következik, aki ugyanúgy gondolja, mint én, hogy a gyerekek aranyköpései csak a szüleiknek viccesek, az lapozzon, mert sajnos én sem tudom megállni…

Borka folyamatosan és megállás nélkül karattyol, be nem áll a szája, csak éppen mi egyelőre nem értjük, amit mond. Aztán persze előfordul, hogy motivált abban, hogy tudtunkra adjon dolgokat, akkor persze tökéletesen megérteti magát. Rengeteg szót használ úgy, hogy csak az első pár betűt mondja. Bizony néha kihívás kitalálni, hogy mire gondol, főleg hogy olyan szavakat használ, hogy én is elcsodálkozom, minap például kiderült, hogy a „so-so” alatt arra gondol, hogy sorjás a babája lába. Persze lehet, hogy pont ez a baj, hogy túl sok mindent mondunk neki, hogy nem egyszerűen van a madár, hanem ismeri a gerlét és tudja, hogy turbékol, a varjat, amire mindig károg, a kacsát, a libát, a tyúkot és a kakast, a hattyút, a sast, a baglyot (és tud huhogni is), a cinkét, a rigót, a galambot, a papagájt, a pingvint és a struccot. Mindezeket megismeri és az megnevezi, csak az első két betűvel persze, kivéve a struccot, ami styucc. Na jó, azért van egy pár szó a hintán és a babán kívül is, amit teljesen kimond. A kedvencem a bubus, ami Borka-magyar szótár szerint a tubus, a boboz, ami szövegkörnyezettől függően lehet doboz vagy toboz és a kukap, amiről mindenki tudja, hogy kupak. Az olyan fontos szót, mint a kukucs viszont tisztán és artikuláltan mondja. Az r betűket előszeretettel helyettesíti j-vel, így saját maga lett Boji, a rács meg jács, de a ribizlinél nem problémázik, egyszerűen bi és kész.

Egy biztos, elfogultság nélkül állítom, hogy irtó cuki hangja van és én már alig várom, hogy úgy csipogjon egész nap, hogy értem is!

88. hét

Megvan, milyen gyermekkori traumáról fog beszélgetni a felnőtt Borka a pszichológusával. Annyira megviselte ugyanis az a galád tett, hogy komolyan megmostuk a haját, hogy újabban fürdeni sem hajlandó. Eleinte azt hittük, az új fürdőszobával van baj, vagy egyszerűen nem szeretné, hogy jóban legyünk az itteni szomszédokkal ezért minden este olyan műsort rendez, hogy csak azért nem történt még semmi, mert szerintem egyelőre nem tudják eldönteni, hogy a rendőrséget hívják csendháborításért, vagy a gyámügyet gyerekkínzásért. Aztán amikor összeállt a kép, hogy csupán csak a hajmosástól tart, kampányba kezdtem és egy napig azt meséltem neki, hogy mikor este fürdünk, nem mossuk meg a Bori haját, csak a hasát, hátát, popsiját, fülét stb. Most komolyan kb. nyolcvanszor végig vettük a testrészeket és mikor mutogatta a haját, megegyeztünk, hogy ott nem lesz a Bori vizes. És láss csodát, este nem egy kapálódzó, üvöltő gyereket rángattunk be a fürdőszobába, hanem egy olyat, aki a vacsorától könyékig maszatos kezét épp a hajába törölgetve vadul rázza a fejét, hogy nem-nem. És nem azt mondom, hogy felhőtlen boldogan pancsolt, hanem végig gyanakodva méregetett minket és látszólag megkönnyebbült amikor kivettük, de legalább nem hullajtott krokodil könnyeket. Bevallom még így is sikernek értékeltem a dolgot, a gond csupán az, hogy azóta is ha csak már felsejlik az est közeledte és kezd előbújni a fürdés mumusa, Borka elkezdi taperolni a haját és mutatni, hogy nem-nem. Úgyhogy már az egész heti menü felfedezhető a hajkoronájában, körülbelül fél kiló homok társaságában, de egyszerűen nincs szívem azt mondani neki, hogy de-de. A finom gyufaillat pedig már rég a múlté... 

87. hét

Az a tény, hogy ez a tavasz az elmúlt évtizedek egyik legszárazabbika, nem csak a mezőgazdaságban foglalatoskodókat érinti rosszul, Borkának is nagy szívfájdalma, hogy hónapok óta parlagon hever a gyönyörű sárga gumicsizmája! Haha, de csak eddig! Mondjuk nem kapott rá azonnal a vízben tapicskolás ízére, de végül csak végig csattogta a Margitsziget összes pocsolyáját, de igazán alaposan oda-vissza ötször mindegyiket. Azóta meg csak lesi a pocsolyákat és sóvárogva kémleli az eget.
A Húsvét során végiglátogattuk az összes nagyszülőt, és természetesen Borka egyik felmenője sem tudta megállni, hogy ne vegyen neki csokinyuszit, mi meg alig győztük az apjával sutyiban megenni őket. A nyuszifészek keresést még nem értette igazán, a locsolást pedig elhalasztottuk jövőre, mert az apja szerint csak akkor kell locsolni, ha már tud tojást festeni. Aztán persze a hidegfront is meghozta hatását, mert sikerült családilag megfázni. Így viszont, hogy én is fújtam az orrom, Bori is megtanulta. Eleinte csak a zsebkendőt fogta az orrához és a szájával adta a hangot, aztán egyszer csak az orrával is sikerült. Aztán annyira büszke a zsebkendőbe landoló produktumra, hogy "ta-ta" (=takony) felkiáltással meg is mutatja minden alkalommal. A Húsvétból összességében a sonka tetszett Borinak a legjobban, nekünk meg az, amikor 10 percnyi nyavalygás után arra jutottunk, ha mindenáron tormát akar enni, akkor egyen... Megérte, irtó cuki grimaszt vágott, rekord gyorsasággal megivott egy fél pohár vizet, megértette mit jelent az, hogy csíp, kitisztult az orra, jót nevetett ha már mi is nevetünk és utána újra kezdte a nyüszögést, hogy márpedig ő kér még. Na, ezt tuti nem tőlem örökölte!

86.hét és kb. -10. hét

Kezdjük a kisebbel: voltunk Borkával ultrahangon, megnézte ő is a babát, aki kicsi és hosszú combú és állítólag lobog a haja (és mindemellett továbbra is határozottan lány). Ezt a hajlobogós dolgot Bori kedvéért annyira nem hangsúlyoztam, bár olyan szempontból határozottan előrelépés történt, hogy az igazán erős szél már nála is tud mit lobogtatni. Engem persze továbbra is furdal a kíváncsiság, hogy milyen lesz a haja, de egyre inkább úgy tűnik, hogy mégis csak anyja lánya, mert szög egyenes nem lesz. És ha mostanság beleszagol valaki a jóindulattal loboncnak nevezhető hajkoronába, kifejezetten gyufaszagot érez, ugyanis újra koszmós lett a buksija, és hát bármennyire is a lelkébe gázolunk ezzel, újra előkerült a kénes sampon.
Bori ezen hete az állatkertlátogatások jegyében telt: kétszer járt a margitszigetinél egyszer pedig a Városligetben. Ennek folyományaként a szigeten már nem csak az őzek karámján belül, hanem a kerítésen kívül kb. 15 méteres körzetben minden egyéb zöldellő növényt letaroltunk és megetettük az állatokkal, mindezt úgy, hogy nagy örömömre Borka mind a tíz ujja kezén maradt. Az Állatkertben a makiknál kevésbé volt jó szívű, persze hozzá tartozik, hogy itt nem holmi friss hajtásokról, hanem az uzsonnájáról volt szó, amit szemtelen módon kiettek a kezéből. Ezek után mind a 80 centijével a sarkára és a babakocsija védelmére állt és próbálta távol tartani a makikat. Az állatok közül a kellőképpen elkerített majmok és a tigris tetszett neki a legjobban, magából az állatkertből pedig azok a betoncsövek, amiken a gyerekek közelebb mehetnek az állatokhoz és ahová nekem a nagy hasammal esélyem sem volt utána mászni. És hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, Borka megkapta élete első fagyiját, mindezt úgy, hogy már hónapok óta gyakorolja hogyan kell nyalni, ugyanis ez az egyik kedvenc része a kedvenc mesekönyvében a Nyári böngészőben.