88. hét

Megvan, milyen gyermekkori traumáról fog beszélgetni a felnőtt Borka a pszichológusával. Annyira megviselte ugyanis az a galád tett, hogy komolyan megmostuk a haját, hogy újabban fürdeni sem hajlandó. Eleinte azt hittük, az új fürdőszobával van baj, vagy egyszerűen nem szeretné, hogy jóban legyünk az itteni szomszédokkal ezért minden este olyan műsort rendez, hogy csak azért nem történt még semmi, mert szerintem egyelőre nem tudják eldönteni, hogy a rendőrséget hívják csendháborításért, vagy a gyámügyet gyerekkínzásért. Aztán amikor összeállt a kép, hogy csupán csak a hajmosástól tart, kampányba kezdtem és egy napig azt meséltem neki, hogy mikor este fürdünk, nem mossuk meg a Bori haját, csak a hasát, hátát, popsiját, fülét stb. Most komolyan kb. nyolcvanszor végig vettük a testrészeket és mikor mutogatta a haját, megegyeztünk, hogy ott nem lesz a Bori vizes. És láss csodát, este nem egy kapálódzó, üvöltő gyereket rángattunk be a fürdőszobába, hanem egy olyat, aki a vacsorától könyékig maszatos kezét épp a hajába törölgetve vadul rázza a fejét, hogy nem-nem. És nem azt mondom, hogy felhőtlen boldogan pancsolt, hanem végig gyanakodva méregetett minket és látszólag megkönnyebbült amikor kivettük, de legalább nem hullajtott krokodil könnyeket. Bevallom még így is sikernek értékeltem a dolgot, a gond csupán az, hogy azóta is ha csak már felsejlik az est közeledte és kezd előbújni a fürdés mumusa, Borka elkezdi taperolni a haját és mutatni, hogy nem-nem. Úgyhogy már az egész heti menü felfedezhető a hajkoronájában, körülbelül fél kiló homok társaságában, de egyszerűen nincs szívem azt mondani neki, hogy de-de. A finom gyufaillat pedig már rég a múlté...