86.hét és kb. -10. hét

Kezdjük a kisebbel: voltunk Borkával ultrahangon, megnézte ő is a babát, aki kicsi és hosszú combú és állítólag lobog a haja (és mindemellett továbbra is határozottan lány). Ezt a hajlobogós dolgot Bori kedvéért annyira nem hangsúlyoztam, bár olyan szempontból határozottan előrelépés történt, hogy az igazán erős szél már nála is tud mit lobogtatni. Engem persze továbbra is furdal a kíváncsiság, hogy milyen lesz a haja, de egyre inkább úgy tűnik, hogy mégis csak anyja lánya, mert szög egyenes nem lesz. És ha mostanság beleszagol valaki a jóindulattal loboncnak nevezhető hajkoronába, kifejezetten gyufaszagot érez, ugyanis újra koszmós lett a buksija, és hát bármennyire is a lelkébe gázolunk ezzel, újra előkerült a kénes sampon.
Bori ezen hete az állatkertlátogatások jegyében telt: kétszer járt a margitszigetinél egyszer pedig a Városligetben. Ennek folyományaként a szigeten már nem csak az őzek karámján belül, hanem a kerítésen kívül kb. 15 méteres körzetben minden egyéb zöldellő növényt letaroltunk és megetettük az állatokkal, mindezt úgy, hogy nagy örömömre Borka mind a tíz ujja kezén maradt. Az Állatkertben a makiknál kevésbé volt jó szívű, persze hozzá tartozik, hogy itt nem holmi friss hajtásokról, hanem az uzsonnájáról volt szó, amit szemtelen módon kiettek a kezéből. Ezek után mind a 80 centijével a sarkára és a babakocsija védelmére állt és próbálta távol tartani a makikat. Az állatok közül a kellőképpen elkerített majmok és a tigris tetszett neki a legjobban, magából az állatkertből pedig azok a betoncsövek, amiken a gyerekek közelebb mehetnek az állatokhoz és ahová nekem a nagy hasammal esélyem sem volt utána mászni. És hogy tovább halmozzuk az élvezeteket, Borka megkapta élete első fagyiját, mindezt úgy, hogy már hónapok óta gyakorolja hogyan kell nyalni, ugyanis ez az egyik kedvenc része a kedvenc mesekönyvében a Nyári böngészőben.