Figyelem! Gyerekszáj rovat
következik, aki ugyanúgy gondolja, mint én, hogy a gyerekek aranyköpései csak a
szüleiknek viccesek, az lapozzon, mert sajnos én sem tudom megállni…
Borka folyamatosan és
megállás nélkül karattyol, be nem áll a szája, csak éppen mi egyelőre nem értjük,
amit mond. Aztán persze előfordul, hogy motivált abban, hogy tudtunkra adjon
dolgokat, akkor persze tökéletesen megérteti magát. Rengeteg szót használ úgy,
hogy csak az első pár betűt mondja. Bizony néha kihívás kitalálni, hogy mire
gondol, főleg hogy olyan szavakat használ, hogy én is elcsodálkozom, minap
például kiderült, hogy a „so-so”
alatt arra gondol, hogy sorjás a babája lába. Persze lehet, hogy pont ez a baj,
hogy túl sok mindent mondunk neki, hogy nem egyszerűen van a madár, hanem
ismeri a gerlét és tudja, hogy turbékol, a varjat, amire mindig károg, a
kacsát, a libát, a tyúkot és a kakast, a hattyút, a sast, a baglyot (és tud
huhogni is), a cinkét, a rigót, a galambot, a papagájt, a pingvint és a
struccot. Mindezeket megismeri és az megnevezi, csak az első két betűvel
persze, kivéve a struccot, ami styucc.
Na jó, azért van egy pár szó a hintán és a babán kívül is, amit teljesen
kimond. A kedvencem a bubus, ami
Borka-magyar szótár szerint a tubus, a boboz,
ami szövegkörnyezettől függően lehet doboz vagy toboz és a kukap, amiről mindenki tudja, hogy kupak. Az olyan fontos szót,
mint a kukucs viszont tisztán és
artikuláltan mondja. Az r betűket előszeretettel helyettesíti j-vel, így saját
maga lett Boji, a rács meg jács, de a ribizlinél nem problémázik,
egyszerűen bi és kész.
Egy biztos, elfogultság
nélkül állítom, hogy irtó cuki hangja van és én már alig várom, hogy úgy
csipogjon egész nap, hogy értem is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése