82.-175. hét

Borka teljes karácsonyi lázban ég, minden hétvégén bepróbálkozik, hogy gyújtsunk meg eggyel több gyertyát az adventi koszorún, hátha akkor hamarabb lesz karácsony. Emese meg ugyanazt csinálja, mint Borka két éve, ha gyertyát lát, megadja a hangot: éééé! és ilyenkor el kell énekelni az ’Ég a gyertya ég’-et. Ha Borka is otthon van, maximális hangerővel csatlakozik, amit Emese nem bír elviselni és nővérét túlordítva tiltakozik és még toporzékolni is képes. Aztán amikor elhallgatunk újra kéri, hogy énekeljem, és egészen addig örül, míg Bori nem száll be.

   A Jézuska dolog idén is kezdi megülni Borka gyomrát. Az természetes persze, hogy mindent elkövetünk, nehogy meglássák a saját ajándékaikat, az viszont elkerülhetetlen, hogy észrevegyék, ahogy készítjük, vesszük, csomagoljuk, pakoljuk a többiek ajándékait. Kéznyomot kellett vinni az ovónénik közös ajándékához, látták a nagyszülőknek készült fotókönyveket és együtt csináltunk mézeskalácsokat. Azt a rémes ötletet még időben elhessegettem, hogy ők is rajzoljanak valamit ajándékba, de még így is láttam Borkán, hogy ugyan nem kérdez semmit, de nagyon forognak az agytekervényei. Arra a logisztikából adódó logikai bukfencre pedig még mindig nem találtam ki jó magyarázatot, hogy miért hozza a Jézuska annyi különböző helyre az ajándékot és hogy van ez a miénk, a Mamiék, a Nagyiék, meg a mindenki más Jézuskája. Egy biztos, jövőre jobban fel kell készülnöm ezekre az ideológiai magyarázatokra, mert akkor még az ovis háttérinformációk mellett is szilárd alapokon kell nyugodniuk.

GySzR:

Gyöngyszemek Emesétől:

-         A pöttyös tálcát látva felderült az arca és mutogatta: Golyó! Golyó!

-         Fejére tett egy kalapot, majd közölte, hogy: Tető!