83.-176. hét

Igazán jól sikerült a karácsonyunk. Reggelre meghozták az angyalok a karácsonyfát, Emese le sem vette róla szemét. Borkán viszont látszott, hogy nem teljesen elégedett. Szerencsére idén nem volt problémája a fa méretéve, bár azt megkérdezte, hogy nekünk miért nem hoztak gyertyát az angyalok a karácsonyfánkra és még így is igazi-e. Aztán kb. tízig bírta, amikor végre megkérdezte, hogy és mi van a fa alatt? Mondtam, hogy szőnyeg. Na itt végképp eltört a mécses és alig lehetett meggyőzni, hogy lesznek még a fa alatt ajándékok, nem kell aggódnia. Legnagyobb megkönnyebbülésére a pásztorjáték alatt tényleg járt nálunk a Jézuska. Határtalan volt az öröme (főleg miután számbavette, hogy ő kapott több ajándékot), Emesét viszont nem lehetett megingatni a hitében, hogy ez ismét a Bácsi műve. Gyerekkorom egyik eleven emléke, hogy minden sátras ünnepen, ügyeleti időben fájt a nagymamám foga. Az átlagon felüli genetikai ismereteim szerint az ilyen jellegű képesség nem örökletes, mégis úgy tűnik, hogy Meske dédije nyomdokaiba lépett. A Húsvétot a János kórházban töltöttük, Karácsonykor pedig végighányta az összes ünneplős ruháját és hálózsákját. Az ünnepi túlsúlyra legalább nem lesz gondja… A legnagyobb ajándékot azonban így is Emesétől kaptam, aki 25-én önként és dalolva ráült a bilire és még produkált is bele. És ezt nem csak a karácsony ihletett hangulata okozta, hanem azóta többször is megismételte, és miden alkalommal büszkén megtapsolja magát. (úgy látszik a kunsztokból is hagyományt csinál, tavaly ilyenkor 7 hónaposan állt fel először) Borkának még talán a bejglinél és a sütemény ellátmánynál is nagyobb örömet okoz, hogy ünneplős ruhában lehet. A karácsony napján felvett rózsaszín ruháját még nem sikerült lecserélni, csak azért nem alszik abban, mert fürdés előtt levesszük róla, amit természetesen csak akkor engedélyez, ha megígérem, hogy másnap is azt veheti fel. A nagyszülőket körbelátogató turnénk is jól sikerült, a lányok elégedettek az ajándékmennyiséggel és Borka már kérdezgeti, hogy mikor lesz újra karácsony! De bevallom, már én is várom, mert ismét megállapítottam, hogy csillogó gyerekszemek kíséretében tényleg csoda ez az ünnep.

GySzR:

Borinak akkor van a legnagyobb problémája a szobatisztasággal, ha valami izgalmas dolog történik, és így karácsony táján bővelkedtünk az izgalmakban. Talán innen az áthallás, hogy úgy énekli a ’Tavaszi szél’-t, hogy

- Tavaszi szél vizelet áraszt…