2013. december 1., vasárnap

79.-172. hét



Végre valahára meggyógyultak a lányok. Borka másfél hét kényszerszünet után visszatérhetett az oviba, és hogy finoman fogalmazzak kicsit sem volt lelkes. Hősiesen tartotta magát egészen addig a pillanatig, amíg meglátta a csoportszobában zsizsegő 15 gyereket. Na akkor eltört a mécses… ráadásul szőrösszívű anyaként Emesét is rendesen megríkattam a héten. A kis vakarcs ugyanis másfél éves lett, ezért úgy döntöttem, ezennel ünnepélyesen berekesztem az éjszakai 2-3 óránkénti szoptatást. Nem lettem népszerű, illetve máshogy: egész éjjel sírva kiabálja, hogy anya-ANYA-AAAANYA-anyaaaa! Hol ébren, hol félálomban, de olyan hangerővel, hogy még a felső szomszéd is felébred. Egyedül az nyújt némi változatosságot, hogy ha néha azt sírja, hogy cici-CIIIICIII. És mindaz teljesen indifferens, hogy közben gügyögök, énekelek, simogatom vagy a karomban ringatom… Aztán hajnali három tájékán teljesen kivehetően kiabálta, hogy ám-ám, ami Mesketénél azt jelenti, hogy éhes. Gondolhatjátok, hogy nem csináltam nagy traktát, hanem egyszerűen kiültettem a konyhapultra, és a mikrosütő órájának pislákoló fényénél elkezdtem egy kis kenyérbelet adagolni a szájába. Úgy három szeletnyit meg is eszegetett, egy pohár vízzel. Én meg azt hittem, hogy ez az éjszakai szoptatás már csak lelki táplálék neki, erre tessék, most meg éhezik, én kegyetlen, meg (száraz)kenyéren és vízen tartom… Mindenesetre annak reményében tagadtam meg az éjjeli anyatejet, hogy egy kicsit többet aludhatok, de ezt bebuktam, mert pillanatnyilag a korábbinál is sokkal kevesebbet tölthetek az ágyban. Néha már ott tartok, hogy inkább mégis megszoptatom… Nem tudom, melyikünk bírja tovább, drukkoljatok!

GySzR:

Meske végre tudja mondani, hogy Bori, vagyis hogy Boji! Rém aranyosan kiabálja, és egész nap ismételgeti. Rendszeresen megkérdezi, hogy Boji mit csinál, hol van. Borka persze nem teljesen elégedett, mert ő nem Boji, hanem Bori, ezért rendszeresen kijavítja Emesét, és ugyan egy kicsit már ügyesebben ropogtatja az R betűt, mint a húga, mégis leginkább úgy hangzik,
- Emese! Én nem Boji vagyok, hanem Boji!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése