2013. május 12., vasárnap

50.-143. hét



Igazán nem azért, hogy dicsérjem őket, de a két lányomnál egy átlagos disznó is szalonképesebben étkezik. Így nagy örömömre szolgál, hogy végre kiköltözhettünk a teraszra, így viszont nagy a kísértés, hogy minden étkezés után felöntsem az etetőszék környékét egy vödör vízzel. Borka izgága és nem tud 10 másodpercig nyugton ülni, így csak szimplán potyogtatja az ennivalót. Hugicája legnagyobb örömére, aki előszeretettel egészíti ki a saját menüjét ezekkel a potya darabokkal, főleg, ha azok amúgy számára még tiltólistán vannak. Egyébként is feltett szándéka, hogy egyedül egyen. Már több kevesebb sikerrel tudja arra használni a kanalat, hogy szétkenje az arcán a főzeléket, de azért még van remény, mert néha a szájába is jut. Továbbra is a darabos ételekért van oda, amiket egy sajátos szisztéma szerint egyedül majszolgat. A hat foga ugyanis még nem teszi őt igazán alkalmassá a hatékony rágásra, ezért először begyömöszöli a szájába a falatot, ott egy kicsit csócsálja, forgatja, majd kiköpi. Mivel az étkezések végére általában combközépig ért a trutyi az etetőszékben, a zsebes műanyag partedliket helyeztem üzembe. Így bizonyos takarítandó hibaszázalék mellett ugyan, de a nagyja a partedliben végzi, Emese nagy örömére, aki a szimpatikusabb darabokat recirkuláltatja és néha a partedliből is csipeget. Így tetemesebb idő után egy nehezen meghatározható mennyiség valahogy csak a gyomrába jut. A kedvenc ételei a főtt krumli, a kenyér és a banán. Míg Borkánál továbbra is favoritok az alábbiak: kolbász, vaj, parenyica sajt, olajbogyó, az uborka és úgy egyáltalán a húsfélék. Köretek közül egyedül a tésztát szereti, azt viszont magában, üresen. És ki ne felejtsem a lényeget, az édességeket, ugyanis hiába sikerült tiltólistán tartani a finomított cukrokat majd két éves koráig, így is irtó édesszájú. Szóval ennyit az ízlés kifejlődéséről - köze sincs a csecsemőkori menühöz, ez nálunk genetika, volt kitől örökölni…  

GySzR:

Nem tudom Bori honnan szedte, de a megszokott Anya helyett elkezdett Anyukának szólítani. Ezt még olyan kis kedvesnek is találtam, de aztán újított és most már úgy szólít, hogy Anyuska

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése