Borka sose volt egy nagy
alvó, de Emese csecsemőként tudta, hogy ilyen nővér mellett nincs már
választása, aludni kell. Ez volt a beetetés, azóta kinyílt a kis csipája,
lejárt a garancia és komolyan rosszabb, mint Bori anno. Egész egyszerűen nem
akar aludni. Ott kezdődik, hogy fütyül a szakirodalomra és már csak egyszer
alszik naponta, de hogy! Fenekén a tojáshéj, de visítva kapálódzik, ha ebéd
után próbálom megközelíteni vele a kiságyat. Én meg ilyenkor szőrös szívű
vagyok és hajthatatlan, már csak azért is, mert Bori viszont egyáltalán nem
alszik délutánonként, csendespihenő (oh, pedig hogy gyűlöltem még ezt a szót is
gyerekkoromban) gyanánt minden délután nyűglődik hosszabb, de leginkább
rövidebb ideig az ágyában, és egy kezemen meg tudnám számolni, hogy idén
hányszor aludt el közben. Ráadásul ebből kettő igen emlékezetesre sikerült.
Egyszer kettőre beszéltünk meg találkozót Zsófiékkal, mondván, úgyse alszik
Borit, mondanom sem kell, hogy akkor bezzeg négyig horpasztott. Máskor meg
Eszter látogatott meg minket és megbeszéltük, hogy beadja Borkának a kullancs
encephalitis elleni oltást. Mire közölte, hogy akkor ő álmos és aludni
szeretne. Na persze, de menj csak nyugodtan! – mondtam. Gondolom kitaláltátok,
hogy akkor ébredt csak fel, amikor Eszter már rég otthon volt.
A napi főszám mégis Emese esti altatása. Ha kimegyek a
szobából, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és sír, amiért nem vagyok bent. Ha
bemegyek, az ágyrácsba kapaszkodva ugrál és vigyorog, amiért bent vagyok. Néha
megdobál a cumijával, ha pedig fogom és lefektetem, olyan, mint a keljfeljancsi
és pillanatokon belül újra az ágyrácsba kapaszkodva ugrál. Amikor Bori ennyi
idős volt, betettem a kezem a lepedőjére, arra lehajtotta a fejét, és egy idő
után elaludt, de ha Emeséhez beteszem a kezem, akkor esetleg felfüggeszti az
ugrálást és egy huncut vigyort követően megharapja. Aztán egy idő után nagyon
fáradt lesz, ekkor az ágyrácsba kapaszkodva ugrál, dörzsöli a szemét, toporzékol
és hisztizik. Így egy párszor ismét lefektetem, majd egyszer csak hisztizik,
hisztizik, majd bumm, elalszik. Aztán úgy nagyjából éjfélig kialussza magát,
amikor is vidáman gagyarászik két egész percig, majd unatkozni kezd, nekem
pedig már nincs túl sok erőm szórakoztatni, ezért jobb híján az ágyban landol
kettőnk között. Ott aztán nyüglődik, forgolódik és zanzásítvá kb. háromig
produkálja az összes stációt, ami az alábbi ábrán látható, majd még hunyunk egy
kicsit, egészen addig, míg átlag hajnali fél hétkor végleg kipattan a szeme.
Frissek vagyunk és üdék, szép új napra ébredtünk! Hurrá!
GySzR:
Mondtam már, hogy Bori irtó
logikusan gondolkodik. Mivel mi, a szülei szemüvegesek vagyunk, Mami pedig
szemüveget vesz, ha olvas neki, minap megkérdezte:
- ha lesz szemüvegem én is fogok tudni olvasni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése